Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében
damásdi, kéméndi, kisgyarmati, kőhíd gyarmati, kiskeszi, lekéri, garampáldi, ipolyszalkai, szőgyéni stb. hívek is hozzájárultak adományaikkal 1927-ben. A búcsújáróhely rendszeres látogatói voltak az Ipoly alsó folyása mente falvainak lakói is. 8 3 Elvileg az árucsere-kapcsolatok és a táji munkamegosztás vizsgálatától is várhatnánk eredményeket az etnikai csoport elhatárolhatósága kérdésében. Ezeknek a jelenségeknek azonban inkább a nagytájak viszonylatában van ilyen integráló erejük. 8 4 Néhány falu esetében - amint az Gáspár István, kötetünkben olvasható dolgozatából is kiderül - inkább széthúzó a hatásuk. Erős megkülönböztető értéke van viszont a ma is élénk összetartozás-tudatnak (,,mi"-tudat), a csoporton belüli endogámiának (amely, ha az anyakönyvek elemzési statisztikái alapján ez nem is mindig egyértelmű, ahogy az Kocsis Aranka munkájából kiderül, századunkra tudati szinten mindenképpen jelen van, s ez lényeges! Az már persze megfontolandó, hogy kezelhető-e a lényegében csak elméletileg létező endogámia önálló „csoportalakító jegyként", vagy pedig a „mi"-tudat részeként tekintendő? A kérdést csak századunk anyakönyveinek elemző vizsgálata után dönthetjük el). A kulturális jegyek közül egyelőre csupán a névadó, kurtaszoknyás viseletet hozhatjuk fel mint egyetlen, összetartó jegyet. 8 5 Ügy véljük azonban, hogy ennyi is bőségesen elegendő ahhoz, hogy elfogadhassuk: esetünkben egy valóban létező, pontosan meghatározható etnikai csoportról van szó. 8 6 Végezetül a kurtaszoknyás hatfalu etnikai csoport kialakulásának gyökereire, történelmi körülményeire kellene fényt derítenünk. Mivel azonban a recens néprajzi anyag gyűjtése mellett jelentősebb történeti-levéltári kutatásokat ez ideig nem végezhettünk., a továbbiakban kifejtendőek mindössze továbbgondolásra sarkalló feltevések kívánnak lenni, amelyeket a jövőben feltárandó történeti adatok alátámaszthatnak és cáfolhatnak egyaránt. Először is nézzük, mit mond a helyi történeti néphagyomány e sajátos viselet kialakuláskról! Eredetét a hódoltság korára helyezi, amikor is a vidéket megszállva tartó török basának nagyon megtetszettek a kéméndi (vagy bényi, barti stb., attól függően, hogy hol mesélik) lányok, asszonyok. Hogy azonban többet láthasson női bájaikból, elrendeli: kurtítsák meg a szoknyáikat. A nők eleget tesznek parancsának: a szoknyák aljából egy széles sávnyit levágnak, de közben - furfangos módon túljárva a zsarnok eszén - a derékrészt ugyanennyivel meghosszabbítják, ami által az immár rövidebb szoknya ugyanoda csúszik vissza, ahol addig is volt. E bájos történet amellett, hogy nem ad választ arra a kérdésre, mi kovácsolta eggyé az Alsó-Garam mente hat faluját (és miért épp e hatot?), abban is sántít, hogy bizony a Novák József Lajos által közölt képeken 1913-ban még nem kurták azok a szoknyák (igaz, szabási elvük megfelel a fentebb elmondottakénak) és a szerző a kurtaszoknya kifejezést sem használja dolgozatában. E sajátos viselet egyébként nyilván másodlagos: egy, már meglévő közjogi egység kifejeződése nyilvánul meg benne. De vajon mi hozhatta létre ezt az egységet? Egy ilyen szembeötlő összpontosító erőnek látszik a híres bényi sáncrendszer megléte. Nyilvánvaló, hogy építése és virágzása idején fontos központ lehetett a falu is (bár erre konkrét történeti adataink nincsenek), tehát elképzelhető, hogy vonzáskörzetében kialakuljon bizonyos falucsoportegység (furcsa azonban, hogy a szomszédos Csata nem került bele ebbe a vonzáskörzetbe, 8 7 míg a viszonylag távollabi Kőhídgyarmat igen). Ebben a kérdésben a továbblépést nagyban nehezíti, hogy a sáncrendszer építésének az ideje és főleg az oka még tudományosan sincs véglegesen tisztázva. 8 8 Az építőmun23
