Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Adattár - A lakodalom költészete

Majd megöli magát szegény bánatába, Azon fél, hogy neki nem jut brúgójába. Szánom-bánom szegényt, ki ne szánná tehát. Vágja le a hóhér a fekete nyakát. Hopp! - Mit mondék, talán kár is volna. Hát akkor minekünk vajon ki brúgozna. Ez a sok szép vendég ugyan mit csinálna? Kivilágos virradatig mire is táncolna? Azért násznagy uramék megemlékezzenek, A muzsikusokról el ne feledkezzenek, Tányérokba egy-két pénzt vessenek. Majd én aztán húzatom, Ha nem húzza, nyúzatom, Bőrét sámfára, kaptafára húzatom, Kordovány helyett drágán áruitatom. (1914 előtt) 2. A mi zenészeink nagyon szomorúak. Már a hegedűik alig nyikorognak Húrajik is már mind össze szakodoznak Hogyha a zsidótól jó gyantát nem hoznak. Csakhogy nincsen pénzük hogy vennének gyantát Húrt sem tudnak venni szegények azt mondják. Hogy hát a nótákat tovább is húzhassák Vessünk a brugóba egynéhány krajcárkát. (1922) Menyasszony tánca íme az édes menyasszony Hogy menyecske fővel először mulasson. Minden vendégnek egy nótát juttason S majd az ajándékból Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát De el ne tiporják a cipője sarkát. Gondoljanak arra hogy varrták Aztán tömjék meg bankóval a markát. Az asztal közepén van egy üres tányér. Én kezdem a táncot a többi meg ráér. Addig menjetek el hatosért krajcárért Huzd rá cigány huzd rá az új házaspárért. (1922) Lakodalmi kurjantások Arany bárány, arany kos esküvőre megyünk most. ljujujuju! Menyasszonyunk gyönyörű, vőlegényünk de örü. ljujujuju! 184