Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Adattár - A lakodalom költészete

Szánják meg a szegényt Már ne szenvedtessék Hanem a menyasszonyt Karjába vezessék. (1922) 3. Menyasszony, s vőlegény egymást megszerették, Sorsukat egymásnak kezébe tették. Egymásnak akarnak ezentúl csak élni. Ma voltunk e irigyre égi áldást kérni. Mivel a menyasszony e háznak szépsége, Illő tisztelettel eljöttünk mi érte. Itt áll a vőlegény, s vele jött násznépe. Hogy szülei hazába rendben elkísérje. A vőlegényünk jegyesét adják ki nékünk, Hogy az új otthonába eljöhessen vélünk. Az édes szülőknek kísérje áldása. Kedves leányukat így bocsássak útra. (1921 előtt) 4. Egy-két szavam volna násznagy urunkhoz. Kegyeskedve meghallgatni jól emlékezve. Emlékezzenek násznagy uraimék. Hogy a násznagy urak házát mi is megkerestük. Olyan feltétellel, hogy hajlékban nevelt szüzet, A mi násznagy urunknak és vőlegényünknek kiadja, Azért kérjük násznagy urakat. Ne várakoztassanak bennünket. Hanem a mai Istentől megadott kedves menyasszonyunkat méltóztassanak Kezembe szolgáltatni. Dicsértessék a Jézus Krisztus! (1914 előtt) 5. A mi násznagy urunk elbocsájtott minket, Nóé vízözön után kibocsájtott egy hollót. Ami dögtestre találva vissza nem tért. Ismét egy galambot bocsájtott. Ami egy zöld olajiaággal tére vissza a bárkába. Annak jeléül, hogy megszűnt az Úr haragja. Tehát felkérjük tisztelt násznagy uramékat. Hogy mink is illendő ajándékkal térhessünk vissza A mi násznagy urunknak és vőlegény urunknak. (1914 előtt) 6. Mai napon, hogy felvirradt a reggel, 173