Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Batta Attila: Adalékok a népi hiedelemvilág alakjainak ismeretéhez

Batta Attila Adalékok a népi hiedelemvilág alakjainak ismeretéhez A földművelő, állattenyésztő népek hosszú évezredeken keresztül szinte tehetetlenül álltak szemben a természeti erőkkel, amelyektől megélhetésük: létük függött. A megfelelő időjárás, s ezáltal a jó termés tehát létkérdés volt számukra. Babonás varázscselekményekkel igyekeztek biztosítani a föld termékenységét, az ember és állat szaporodását. Mágikus formulákkal próbálták távol tartani a jégesőt, vihart és egyéb sorscsapásokat. Ezeket a varázscselekményeket, az évszakok változásával összhangban, évről évre megismételték. A parasztság hiedelmei különös világképet alakítottak ki, amelyben a természetfölötti és a valós világ, bizonyos primitívebb vallási képzetek és a kereszténység teljesen egybeolvadt. A paraszti hitvilágnak ez a sajátszerű kevertsége jellemzi gyűjtési területünket is. A keresztény szokások, áhítatgyakorlatok elkeveredtek a pogány hagyományokkal, antik emlékekkel, később fejlődött babonasággal. Ékesen bizonyítják mindezt az alább bemutatásra kerülő dolgozat adatai is, amelyeket a hagyományos hitvilág természetfeletti erővel rendelkező személyeiről, ill. mitikus lényeiről a legidősebbek emlékezete alapján sikerült eddig összegyűjtenünk. A hiedelemvilág alakjaival kapcsolatos történetek, a hiedelemmondák ma is szájról szájra terjednek a faluban. Főleg télen a tollfosztóban. Az ilyen esemény mindig táptalaja volt az efféle beszédnek. A további kutatások adatainkat még nyilván finomíthatják, de lényegesebb módosításokra már nem számíthatunk. A boszorkányok A Garam menti nép hiedelemvilágának legelterjedtebb alakjai. Vége-hossza nincs a róluk szóló történeteknek. Általában a magányosan élő, a megszokottól eltérő módon viselkedő öregemberekre mondták, hogy boszorkány. Egy asszonyt például azért tartottak boszorkánynak a faluban, mert a lovas kocsi bakján mindig a menetiránnyal háttal ült az ura mellett. Sokan meggyőződéssel állítják, hogy még mindig vannak boszorkányok a faluban. A néphitben a boszorkány általában nőnemű egyént jelöl. Kéménden a férfit, ha megbélyegezték, boszorkányos embem&k nevezték. Külsőleg a boszorkányok nem különböztek a rendes embertől. Öltözetükben sem. Sokan nagyon féltek tőlük, mert úgy hitték, hogy nyomnak, rontanak, megigéznek vagy szemmel verik azt, akire megharagszanak, vagy aki éppen az útjukba kerül. Tehát csupa rosszat okozhattak. A legtöbb elbeszélés a boszorkányok éjszakai nyomásáról hangzott el. Nemcsak másoktól hallott történeteket, hanem élménybeszámolókat is hallottunk arról, hogy egy bizonyos személy a faluból éjszaka a mellére ült valakinek, és fojtogatta, nyomta a mellét, hogy alig kapott levegőt. Azon az éjszakán 126