Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Liszka József: Halál és temetés Kéménden

a szomszédos falvak sirató-szokásairól nyilatkoznak. A bartiak szerint pl. Köbölkúton szokás volt pénzért fölfogadni siratókat, akik „közben még be is ittak". Kisgyarmaton állítólag így siratta az asszony a férjét! „Uram a deszkán, tökei a siskán" (kemence). Az egyházi szertartás során a kántor mond búcsúztatót a halott nevében, amit a hozzátartozók rendelnek meg tőle. A búcsúztatóban minden rokontól, jó ismerőstől elbúcsúzik a halott. Kínosan ügyeltek rá, hogy senkit ki ne hagyjanak belőle, mert az sokszor sértődésre is okot adhatott (Lehoczky József, parasztkántor búcsúztatóiból néhányat az Adattárban közlök). Az egyházi szertartás elvégzése után a koporsót kivitték lábbal előre az utcára, ahol kocsira tették, s úgy szállították a temetőbe. Az is előfordul, hogy a rokonságból 4-6 férfi viszi vállon a koporsót egészen a temetőig. A temetési menet élén a halállobogó t vivő férfi halad, utána megy a pap a ministránsokkal, majd a kiskeresztet (sírkereszt)) vivő fiú, az ínekesek és a koporsó. Ezt követik a legközelebbi hozzátartozók, majd a távolabbi rokonok, s legvégül a falubéliek. A jó ismerősök, rokonok (elsősorban férfiak) viszik a koszorúkat (régebben élő virágból font koszorúk voltak; nagyjából a 40-es évektől jelentek meg a művirágkoszorúk). A temetőben az egyházi szertartás elvégzése után a pap egy kapa földet dob a sírba eresztett koporsóra. Ezután a hozzátartozók, ismerősök is dobnak egy-egy marék földet az elhunyt után (nem tudják megmagyarázni, hogy miért). Az utóbbi években újításként szokás a koporsó fölé egy vastag, félbehajlított bádoglemezt helyezni, hogy az alázuhogó föld ne közvetlenül a koporsót érje (nem általános, de a környező falvakban is előfordul). A sírt a hat vivő és a sírásó temetik be. A szögletesre hantolt sír tetejére a kapa nyelével egy keresztet nyomnak, majd a koszorú- és virágadományokkal borítják be. A legközelebbi hozzátartozók koszorúját a sírkeresztre akasztják. A jelenlevők részvétet nyilvánítanak a legközelebbi hozzátartozóknak, majd a gyászoló tömeg szétszéled. A leírottaktól némileg eltér a kereszteletlenül elhunyt gyerekek és a fiatal, kiházasítatlanok temetése. A kereszteletlen gyermeket (időtlen gyerek) pap nélkül temették el valamelyik közeli rokon (pl. nagyszülő) sírjába. A kis koporsót (dobozt) egy közeli rokon lány vitte ki a temetőbe, s minden különösebb szertartás nélkül földelték el a már említett helyre. Más vélemény szerint, ha meghalt az újszülött, akkor is elhívták a papot, aki házikeresztséget adott neki. így aztán már rendesen, pappal, harangszóval temethették el. A temetőben volt gyereksor, ahová az ilyen halottakat (kb. 10 esztendős korig) helyezték. Hajadon leányt az elhunyt lakodalmának az allegorikus megrendezésével kísérték utolsó útjára. A nagyleányt fehér menyasszonyi ruhába öltöztették, lábára cipőt (és nem piros csizmát) adtak, fejére szűzkoszorút helyeztek. A háztól a temetőig a koporsót hat, sorozatra való legény vitte (köztük, ha volt, a leány vőlegénye, szeretője is). A halottvivők karjára fehér kendőt kötöttek, ami a temetés befejeztével az övéké is maradt. A koporsó előtt egy rokon legény tányéron egy kis (viaszos művirágból készült) koszorút vitt (kis koszorú). Ezt a temetkezési vállalkozó adta, és a temetés után vissza kellett neki szolgáltatni. A koporsó előtt még 16 fehér ruhás leány haladt. Ők vitték a télizöldből, guruspánból, cidrusból font nagy, ovális koszorút. A fiatal legény halottat vőlegénynek öltöztették. A koporsóban a feje mögött volt a kalapja, melyen pántlika volt. Vőlegénynek járó bokrétája is volt. 124