Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Közlemények - Dánielné Matus Erzsébet: Születés, keresztelő Kéménden
szakad a zsinór, ha emel valamit." Ahol haragos volt az anyós, még ruhát sem engedett neki venni, azt mondta: „vegyen az apja". Aki ilyen anyósnál lakott és valamit megkívánt, inkább elment az anyjához és attól kért. Ilyen családban az utolsó percig dolgozott, markot szedett. A terhes asszony a terhesség utolsó időszakában a születendő kisgyereknek réklit és kis sapkát készített. A gyócsinge t is maga varrta, mindezt a nagymamától (szülékétői) tanulta. E gyolcsból készült ingecske a nyaknál húzott - galambzsinórt húztak bele hátul pedig nyitott volt. 4-5 hónapos koráig adták a babára, majd következett a hátulgombolós ing, amit szintén otthon készítettek. A kis rékli kötött kabátka volt, melyet inkább vásároltak, de volt, aki otthon készítette. A fodros sapkát szintén az anya varrta. Általában 3-3 darabot készítettek valamennyi babakelengyéből. A terhes asszonyokra sokféle hiedelem vonatkozott: Ha rokonho ment férjhez, annak hibás gyereke született. Ha megkívánt valamit és nem kapta meg, elment neki a kisbaba. Nem volt szabad nehezet emelnie, hideg vízben fürödnie, létrán járnia, mert fennállt a vesztés veszélye. Anyajegynek neveztek bárminemű foltot a testen, s azt mindig valamilyen megtörtént esettel hozták összefüggésbe. PL: ha a terhes asszonyt játékból szilva- vagy cseresznyemaggal megdobták, meglőtték, annak nyoma ott maradt a születendő gyermeken. Ezért is féltették a terhes asszonyt az ilyen tréfás játékoktól. Nem volt szabad megcsodálnia valamit, mert olyan lesz a baba is. Az adatközlő nagyanyja, amikor terhes volt, megnézte a barti úton lévő Keresztelő Szent János szobrot (két ujja hiányzott), és két ujj nélkül született a gyereke is. A terhes asszonynak nem volt szabad mérgelődnie, idegeskednie sem, mert azt átveszi a gyerek is. Mindez a terhesség első időszakára vonatkozott, amikor a magzat fejlődőben volt. A gyermek nemére az alábbi jelek alapján következtettek: ha a terhes nő hasa fönt van és hegyes, akkor fiú lesz; ha viszont lent és kerek, széles, akkor leány. Ha az anya Szűz Máriával álmodott, az leányt, ha Jézussal, az fiút jelentett. Azt is állították, hogy ősszel vagy télen általában fiúgyerek fogan és az is fiúra vall, ha az anya a kilenc hónapra ráhúz, tehát a vártnál később szüli meg a gyereket. A terhes asszonyt valamikor nem vizsgálta meg senki. Zöldkeresztes nővérek már 1938-ban jártak a terhes asszonyokat látogatni. Ezek az orvos és bába által kijelölt személyek voltak (1910-es évektől volt a faluban orvos, s a mai napig itt van a körzeti egészségügyi rendelő). A terhességről csupán úgy vettek tudomást, hogy a háromhónapos már megérezte a baját, de volt, aki csak akkor tudta meg az állapotát, amikor a magzat megmozdult. 5. Szülés A szülés közeledtét abból tudták, hogy másképp mozog a gyerek, vagy érezte, hogy meglesz neki, megérezte a betegséget, de arról is látták, hogy le volt száva a hasa. Azt mondták, hogy ha beteg, már szülni fog, vajúdik, minden órás, má meglesz neki. A megesettekre azt mondták megbabázik." A szülőszéket nem ismerték. Csak fekvő helyzetben szültek az 1900-as évektől (nem is hallottak más testhelyzetről). Ha érezte az asszony a szülés közeledtét, a férj ment el a bábaasszonyért. A faluban két bábaasszony lakott, akik Pesten tanultak, a régebbi időkben (1900 körül) 6 hétig, később (2030-as évektől) már féléves képzésen vettek részt. Az 1950-es évektől lehető96
