Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Gáspár István: Árucsere Kéménden

Piacozás A helyi többlettermelés és a pénz szerepének növekedése (adófizetés, használati eszközök vásárlása stb.) a kéméndi asszonyokat piacozásra ösztönözte. A piacozás hagyománya évszázados. Az asszonyok - a vidék teherhordói hátikasukban- a rákötött zsákocskában és a két kézi kosárban 20-30 kilónyi árut is elvittek gyalog Esztergomba, Párkányba, vonattal Zselizre, Ipolyságra, Lévára. 1918-ig, majd 1938 és 1945 között csaknem kizárólag Esztergomba jártak piacozni. Az asszonyok a 2 krajcár vonatköltséget megspórolva gyalog, sokszor mezítláb tették meg az utat oda-vissza. Hogy időre (reggel hatra) odaérjenek, korán, hajnali két órakor el kellett indulniuk, majd visszafelé a portékájuk eladása és a bevásárlás után - szintén, mert úgy igyekeztek, hogy délre hazaérjenek. Az esztergomi hídon vámpénzt, a piacon helypénzt fizettek. Az esztergomi piacra baromfit, kecskegidát, tejterméket, zöldséget és gyümölcsöt vittek. Onnan csizmát, kenderfeldolgozáshoz használatos ropkát és egyéb használati eszközöket hoztak. Jellemző az árucsere akkori fejlettségére az is, hogy a kéméndi asszonyok számon tartották, kinek mit lehet jól eladni ós hogy mi az áru további útja. A kesztölci, pilisi kofák például a kéméndiektől felvásárolt libákat Pestre vitték eladni. „Ha nem csordul, csöppen, száz íorintból ötven...", járta a mondás: ha a várt nyereség elmaradt, a kevesebbet is megbecsülték. A dömösi, piliscsévi asszonyok szívesen vették a kéméndi vágóbaromfit és a tehénhasznát: tejet, vajat, túrót, tejfelt. 1918-tól 1938-ig, majd 1945 után Esztergom helyett Párkányba jártak piacozni - szintén gyalog; ezenkívül vonattal Zselizre, Lévára és Ipolyságra, ahová elsősorban libát vittek, és bevásároltak. Ha piacozásról beszélünk, megemlítendő az 1938 és 1945 közötti helyi piac, vagy heti vásár, amely rendszeresen szombat délelőtt működött a községháza előtt az út szélére kirakott asztaloknál. A helyi és a közöli falvakból ideérkező kofáktól a hivatalnokok, tanítók, iparosok zöldséget, gyümölcsöt, tojást vásárolhattak. A kéméndi asszonyok élelmesek voltak, csináltak pénzt alkalmi árusításból is. Például úgy, hogy Péter-Pálkor cseresznyét szedtek, ós hátikasban elvitték eladni a Kéméndimajorba, vagy Oroszkára, a cukorgyári hivatalnokoknak. Vásárok A vásárok a paraszti árucsere központjai voltak, mivel az állatkereskedelem fő helyeinek számítottak és itt szerezték be azokat a termékeket, amelyeket a paraszti gazdaság nem tudott előállítani. Az Alsó-Garam mentén több helyen tartottak vásárát: Léván, Nagysallóban, Csatán, Szőgyénben, Párkányban és Kéménden. A kurta szoknyás falvak életében az árucsere-forgalom szempontjából központi helyet foglaltak el a kéméndi vásárok. Ebbe a vásárba jártak a legtöbben, és a „fölhajtott marha", az ide összpontosított árumennyiség itt volt a legnagyobb. A kéméndi vásárok gyakorisága - évente háromszor, később hatszor -, ezek egész évre való arányos elosztása az eladók és vásárlók minden akkori igényét kielégítette. Adatközlőim szerint a múlt század végén kapott Kéménd vásárjogot évi három vásár megrendezésére. (Az 1892-ben 86