Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek

sadalom valamilyen szempontból periférikus rétegeiből kerültek ki nagyobb számban. Sok köztük az özvegy, árva. Volt köztük olyan is, akit társadalmi helyzete (szolgabíró özvegye) kiemelt az átlagból, esetének jelentősége a közösségre gyakorolt hatás miatt sem lebecsülendő. 1815—1825 között 7 alkalommal került a presbitérium elé rágalmazási ügy. Figyelemre méltó, hogy a rágalmazók és rágalmazottak egy eset kivételével ugyanazon társadalmi réteghez tartoztak. Az egyetlen kivétel is (egy parasztasszony) nemesasszony társaságában követte el tettét. A bűn megítélésénél érdekes különbséget fedezhetünk fel a nemesi és paraszti réteg esetében. Míg a parasztok büntetése kisebb összegű pénzbírság (1 ft, 10 garas), a nemesek egymás közti rágalmazási eseteiben 8—10—12 ft-os büntetéseket is kiszabtak. A két réteghez tartozók azonos arányban fordultak elő. Lopási esettel mintegy negyedszáz alkalommal foglalkoztak 1781—1842 között. Feljegyeztek a jegyzőkönyvekben pénz-, malac-, vászon-, szőlő-, búza-, ólom-, fa-, gyümölcsfa- és lábbelitalp-lopást. 1781-ben ,,nemes ifjú legény B. András az Alföldön V. Jánossal együtt aratván a derék szijjából V. Jánosnak a pénzét ellopta, melyrőlpenitiált a Tanuló házban . . ." 1805-ben ,,ifjú legény K. István búza lopásban és egyébben is találtatván a parochián poenitentiát tartott". 1810-ben B. Andrást, ,,akit Ratkón a vásárban talp lopásban találtatván minekutánna ott meg büntettetett volna érdeme szerént cselekedetéért itt is az eklesiai fenyítéknek önkint alája adta magát és bűnéről vallást tett a Ns. Consistorium előtt". 1810 után a leggyakoribb büntetés a pénzbírság, összege 2—5 ft között mozog. Utoljára 1842-ben került lopási eset a presbitérium elé. Két nemes ifjú panaszt tett társaik ellen, hogy mikor a Nyírségben arattak, azok gabonát loptak tőlük. A lopást a presbitérium „mint hatósága körén kivel eső tényt meg nem büntethetvén, tek. B. A. fő gondnok úr által az illető szolgabírói hivatal elejibe kívánja minél előbb feljelenteni". A vizsgált korszak első részében (hozzávetőleg 1810-ig) a lopók közt kétszeres volt a túlsúlya a paraszti származásúaknak, mígnem az ezt követő időszakban a nemesek aránya jelentősen meghaladta a paraszti származásúakét. Adataink szerint mindössze négy alkalommal foglalkozott a presbitérium verekedés i esettel. 1811-ben két, verekedésért beadott paraszti származású ifjút 24—24 botütésre ítéltek. 1831-ben két nemest 4—4 ft-ra, egy a verekedésben ugyancsak résztvevő parasztlegényt 12 botütésre büntettek. Ugyanezen évben a rablótámadás miatt bepanaszolt 5 nemes és 1 paraszt ifjút 3—3 Ft pénzbírságra ítélik. A büntetés viszonylagos enyheségét „csupán ifjú éretlen korokra" való tekintettel indokolja a presbitérium. 1840-ben egy verekedésért beadott ügyben úgy döntött az egyháztanács, hogy az eset „hatósági körébe nem tartozik". A verekedők többsége a nőtlen legények közül került ki, nemesek és parasztok egyforma arányban voltak képviselve. Három esetben büntetett a presbitérium az édesanya tiszteletének meg nem adásáért. A kiszabott büntetések jól mutatják a bűn helyi értékrend szerinti súlyosságát. Két nemes ifjú esetében a tisztelet meg nem adása káromkodással is párosult, büntetésük 24 bot (1808), illetve 6 ft vagy 15 bot választás szerint és egy heti templomba járás (1825). 1821-ben egy paraszti származású ifjút 25 botra ítéltek. Egy alkalommal büntettek meg egy nemes ifjút a más vallásúak szidásáért. 1828-ban H. András ,,a mi felebaráti szeretettel és országunk törvényeivel ellenkező cselekedeteiért, satis factiot kérvén ellene követe által 90