Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek
a ,közönséges ekklesia bábájáról" is. Pl. 1817-ben a bába panaszt tett a presbitérium előtt, hogy Mihályfalán ,,más viszi helyette a hivatalt". A döntés olyan, hogy a filiális eklézsia ,,a közönséges Bábának szolgálatjával éljen, mert ha többé találtatik olyan szüle aki ezt el mellőzi a felsőbb helyre bé fog adatni t. i. a Szolga bíró eleibe". 1833-ban ,,Öreg Asszony vagy Bába nem lévén rendes Ns. Ekklesiába ezen hivatalra Gergelyfalába tartózkodó Szabó Susanna feleskettetett". 5 6 Működéséről, fizetéséről további részletek nem ismeretesek. Feltételezhető, hogy a bábák a mindenkori szegényebb sorsú, paraszti származású öregasszonyok közül kerültek ki. B. Egyházi fegyelmezés és társadalmi értékrend Dolgozatunknak ebben a részében a vizsgált korszakra vonatkozó presbiteri jegyzőkönyvek idevágó anyagát kívánjuk bemutatni. 5 7 Ez az anyag rendkívül gazdag forrása a gyülekezet korabeli erkölcsi életének. A református egyház a kezdetektől fogva nagy súlyt fektetett a lelkipásztorok és a gyülekezet erkölcsi életének tisztaságára. A presbitériumok megszervezését megelőzően a gyülekezet fegyelmezése szinte teljes egészében a lelkipásztor kezében volt. Tevékenységében az érvényben lévő kánoni rendelkezések 5 8 szerint kellett eljárnia. A lelkipásztor mellett közvetlenül résztvett a fegyelmezésben az egyházmegye is. Két lelkészi „visitátor" — ritkábban maga az esperes — évente ellenőrizte az egyházközségek erkölcsi állapotát, s az ott tapasztaltakat az évenként tartott ún. „traktusgyűlésen" (egyházmegyei közgyűlés) vitatták meg. Ebből az időszakból, egészen 1767ig, nincsenek adataink a fegyelmezésre vonatkozóan. Az 1630-as pápai zsinaton azzal a céllal rendelték el a presbitériumok szervezését az egész dunántúli egyházkerületben, hogy a presbiterek ,,erkölcsi felvigyázók és az egyházi fegyelem gyakorlásában segítőtársak legyenek". 5 9 A vályi egyház presbiteri jegyzőkönyveit 1767-ben kezdték vezetni, 1819-ig a bejegyzések foghíjasak, ettől kezdve egészen 1843-ig teljes az anyag. Az 1686-os Transactio 7 pontban utal a fegyelem ellen vétők büntetésére. Bár a pontok gyakorlati alkalmazására nincsenek adataink, semmi okunk nincs annak feltételezésére, hogy a fegyelmezési gyakorlatban ne használták volna fel őket. A teljesebb kép miatt idézzük őket. A szerződés az alábbi pontokat sorolja fel a „megyebír áj a" kötelességei között: „I. a templom, parochia és iskola építése, igazgatása, kerítésének tisztántartása, tűz, gyertyázás, dohányzás elleni oltalmazása. Az e pont ellen vétőknekbüntetése egy Ft. 2. Isten törvénye ellen vétőknek büntetése 6 Ft. 3. ki a templomba bezárkózik, vagy ablakon bejár, edényről lakatot leteker, mint szentségtörő a szent gyülekezetben megcsuklyáztatván az Istent megkövesse'. 6 0 4. aki a lelkét elmondja s meg nem akarja magát pellengéreztetni, 24 pénzre büntettessék; az ,,adta" mondásért míg a prédikáció áll, kalodában tartassék, azután erősen csapattassék meg. 5. kit a megyebíró esküttével együtt megbüntet és fizetni nem akar, vagy zálogát a hitesek kezéből kivenné, 6 Ft-ig való zálogát erővel is hozzák el a vakmerőségéért. 6. a ki ezen articulusok ellen más törvényes processust indítana, addig, míg 12 ftot le nem tesz, ne perelhessen. 7. akármi névvel nevezendő, Isten törvényével és a keresztyénséggel ellenkező dolog találtatik, megbüntettessék. 87
