Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek

te a presbitérium azt a régi szokást is, hogy a tüzeléshez szükséges fát a gyerekek hordják darabonként. Mindezek következtében benépesültek az iskolák. 1859-ben Mihályfalán 24, Felsó'vályban 86 gyereket írtak össze.

3

8 Az egész egyházat érintó' kérdésekben az évenként tartott egyházközségi gyűlésen döntöttek. Ezt 1813-tól (a korábbi idó'szakra nincsenek adataink) március elején, Gergely napján tartották. A ma élők emlékezete szerint századunk elején már januárban, Pál napján tartották a gyűlést. A gyűlések talán legfontosabb feladata a különböző egyházi tisztségekbe történő választás volt. A választásokon az általunk vizsgált időszakban — úgy tűnik — csak a családfők vettek részt. Erre látszik utalni az 1686-os Transacts esete is, amikor a családtagok nevében 90 férfi írta alá a szerződést. Recens adat szerint a választásokon a gyülekezet minden egyházi adót fizető tagja részt vehetett és választhatott (Nagy Lajos, szül. 1899). A választás az 1850-es évekig egy évre szólt minden tisztségbe. Ettől kezdve három év időtartamra történt a választás.

3

9 Ugyancsak az évenkénti közgyűlésen vitatták meg a lelkipásztor és tanító tevékenységét is, ezért ők a gyűlésen nem vettek részt. A gyűlést a kurátor, illetve a főkurátori tisztség kialakítása után az utóbbi vezette, színhelye a felsővályi templom volt. A megválasztott tisztségviselők a Gergely-napi gyűlést követő első presbiteri gyűlésen tették le a hivatali esküt. Megszervezésétől kezdve a lelkipásztor mellett az egyházközség ügyeinek intézője, vitás ügyekben képviselője, fegyelmezési ügyekben bírósága a presbitérium. Mint arra korábban már utaltunk, ezt a vályi egyházban 1686-ban szervezték meg.

4

0 Ekkor összesen 21 tagja volt, közülük 13 nemesi és 7 paraszti jogállású. Összetételéről 1686—1812 közt nincsenek adataink. 1813ban 24 tagja volt, köztük 20 nemesi és 4 paraszti származású. Ez az arány a 19. század közepéig nem módosult jelentősen. Ügyeltek arra, hogy az egyházhoz tartozó gyülekezetek arányosan legyenek képviselve. A presbiterek jobbára az idősebb, tapasztaltabb emberek közül kerültek ki. Megválasztásuk eltért a többi egyházi tisztségviselő választásának módjától. A testületbe nem a Gergely-napi közgyűlésen történt a választás, hanem önmagát egészítette ki a mindenkori szükségletnek megfelelően. Erről csak 1842-ben mond le a presbitérium, elhatározva, hogy a Gergely-napi „köz ekklesiai gyűlést" megelőzően gyűljön össze a presbitérium, és a megüresedett vagy megüresedő helyekre „jó és jámbor magokviseletéről esmeretes egyedeket", legalább hármat és legfeljebb négyet jelöljön ki. Ezek közül választhat aztán a gyülekezet. A kijelölési jog fenntartását Bodon Ábrahám azzal magyarázza, hogy 1. ,,erkölcsi tekintetben nem oda való el ne választassák"', 2. ,,az egyház kebelében található számos famíliák közül mindenik lehetőleg képviselve legyen".

4

1 A presbiterek választása élethosszig szólt. Előfordult, hogy betegségük, elaggott koruk miatt lemondtak tisztségükről, de néhány esetben erkölcsi vétek miatt is zártak ki egyéneket a presbiteri testületből. Az egyháztanács vagy Consist or ium

i

2 évente hat alkalommal, a Communio (úrvacsora) előtt egy héttel ült össze a parókián, hogy megtárgyalja az egyházközséget érintő szervezeti, gazdasági és fegyelmi eseteket. A hat kötött alkalmon kívül szükség esetén bármikor összehívhatták a testületet. A gyűlésen a pap és a kurátor elnökölt. A presbitériumban helyet kaphattak olyanok is, akik kisebb-nagyobb világi hivatalt viseltek. Szabály volt azonban, hogy bíró és kurátor egyidejűleg senki nem lehet. Amíg a lelkipásztor a gyülekezet lelki életének irányítója volt, addig a kurátor elsősorban az egyházközség gazdasági, szervezési ügyeit irányította. A vályi egyházban először 1622-ben találkozunk vele.

4

3 Az 1686-os 83