Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Ozsvald Árpád: Egy őrült teátrumjátékai

Én pásztor voltam, paraszt voltam, nem tudok deákul. Majd hogy beszélek a papokkal, pápákkal, cardinálisokkal, püspökökkel? Isteni kar No, csak te vállald fel. Abba majd teszünk módot. Deliberátum est. Mai napságtúl egy pap sem jön be mennyországba, minthogy ők jutalmaikat a földön szedik, tulajdon mondások pedig, hogy egy rókárúl két bőrt nem lehet. Vendelín Á, így felvállalom. Első vendége volt egy kapucinus. Mi voltál a földön? Én kapucinus voltam. Mi volt az érdemed? Sokat imádkoztam, bőtöltem, sok temint [tömjént] szagoltam. Ezért ettél, hevertél, dolgot kerültél. Nem ilyeneké az isten országa. Mars! Utána jön egy apáca. Hát te mi voltál? Én apáca voltam! Mi volt az érdemed? Én is sokat imádkoztam! Bőtöltem, szüzességemet felszenteltem. Ezek nem érdemek. Kár volt azt a büdös portékát felszentelni, haszonra adták azt, mars! Azután jött egy escadron [lovasszázad] huszár. Hát tik mik voltatok? Mi katonák voltunk, Marengónál egy lábig elvesztünk, nekünk 4 X melyünkbe, fejünkbe s az egész testünkbe lövöldöztek. Ä, ezeké az isten országa! Látván még akkor is ott a csavargó kapucinus, hogy lóháton be lehet menni, azt mondja az apácának: Te, én majd megnyergellek, azt mondom, hogy regement páter [tábori pap] voltam, hogy én is ott vesztem. Apáca jobb lesz szőrin, mint nyeregbe! Szent gondolat. Reá ül az apácára, escadron után lovagol. Vendelinnek szemibe tűn: hát te mi voltál? Én regement páter voltam! Én is ott vesztem. No látom, látom, szoros helyen lehettél, mert jó vágás van a paripádon, csak menj! Illy mulatságunk után lefelé indultunk. Elébb az új acquisitióba [üzletbe], jő rendelést tevén. Azt szögrül-végrül körülnéztük. Annak tökéletes birtokába léptünk! Tractéreknél a contót kifizettük. Ösmerősöktől búcsút vettünk. Nr. 12 Thema Erőszakos pallérozás ellenkezőt szül Édes Hazámfiai! Ily machina, mint országunk, szükség esetében észrevehetetlenül, minden erőszak nélkül maga magát pallérozza, ha azt eléri, ismét vakságba visszaesik. Mert békesség szüli a kincset — kincs felfuvalkodást — felfuvalkodás megvetést — megvetés háborút — háború szegénységet, szegénység békességet. Csak ha magam (örökséghez [örökkévalósághoz] képest) csekély 65 esztendei tapasztalásimat veszem elé, ezeket veszem elé. Gyermeksígembe Istenrül és annak szentjeirül ez volt a vélekedés. Azt mindenhatónak! Szenteket pedig sérthetetleneknek tartották. Ezek ellen vétetteket, ha előkelő emberek voltak is, büntették. Isten létibe már sokan kételkednek, némellyek éppen tagadják. Szentháromságot már oskolákba is kétségbe hozzák. Mindenhatóságnak határt szabnak. (...) Ezelőtt 52 esztendővel Szügybe, megyénknek egy elébkelő ügyvédje egy társaságba azt mondta, hogy Szűz Mária oly asszony volt, mint más, ezért egy esztendeig temlöcöztetett. Ennek mint anyám ügyvédjinek minden szombaton úri élelmet hoztam. 73