Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Ozsvald Árpád: Egy őrült teátrumjátékai

ha elkerülhetők, azok a mi commoditásunkra, nagy uraságra vágyódáshoz tartoznak, melyekrül teremtőnk tudni semmit sem akart, mer ő csak embert, nem urat teremtett. 2-or: Emberrül 1-ör. Van-e az embernek lelke többi állatokétúl különböző s halhatatlan-e, s hogy kell érteni az halhatatlanságot? Vannak tulajdonságaink, mellyek némelyekbe akaratunkat kormányozzák, bennünköt tökéletesítenek, azokat Léleknek hívjuk, vannak, mellyek testünköt táplálják, gyönyörűségére vannak, azokat Testnek hívjuk. Vagyon tehát Testünk, Lelkünk többi állatokétúl különböző, először tulajdonságaire nézve, másodszor maga magát tökéletesíthető erejére nézve. Mert minden teremtett állatok között egyedül az emberi nem tökélesztette maga magát; a többi állatok vagy abba az állapotba, melybe teremtettek, maradtak, vagy emberek által tökélesztettek. Vagyon tehát testünk, lelkünk többi állatokétól különböző, és az halhatatlan. Mert azon tulajdonságaink, mellyekkel az emberi nemet Teremtőnk megajándékozta, Teremtőnk tulajdonságaiból valók, soha el nem veszthetők; mert Teremtőnk egy résziben sem csonkíthatja magát, csonkítaná pedig, hogyha azon tulajdonságai bennünk meghalnának. De a lelkek halhatatlanságait érteni úgy kell, hogy az halandó egy emberre nézve, halhatatlan az egész emberi nemzetre nézve; mert valamint nem fogyaszthatja, úgy nem is szaporíthatja magát. 2-szor. Mi szükséges az embernek, hogy általjába emberséges embernek mondattasson? Hogy kötelességeinek, mellyeket a Természet elkerülhetetlenül velünk összeragasztott, vagy önkint magunkra vállaltunk, megfeleljünk. Innen következik, hogy kötelességeink kétfélék, természetesek és polgáriak. Természetesek azok, mellyek szíveinken írva vannak, ú. m. a) Teremtőnknek léttünkért hálát adni, s kérni további gondviselésünkért, b) Mint hogy oly nyomorultan születtünk, hogy mások segítségek nélkül fel nem nevelődhetünk, tartozunk felebarátainknak is. c) Minthogy életünk nem csak mienk, hanem társainké, felebarátainké, kik bennünköt neveltek s emberi korra hoztak, hogy a kölcsönt megadhassuk, tartozunk magunk eránt is, s így természeti kötelességeink háromfélék. Teremtőnk, felebarátaink s magunk eránt. Polgáriak azok, melyeket a Társaság részerint összeállása alkalmával, részerint azután írásban foglalt. De mivel a Társaság összekelésire bátorság megnyerése adott alkalmatosságot, aki azt fenntartja, eszközli, kormányozza a) álljon az akár egy, akár több személyekbül, illő, hogy erántok jobbágyi tisztelettel legyünk, b) Mint hogy a polgári társaságok oly kiterjedtek, hogy azokat az első kormány nem igazgathatja, illő, hogy helytartói eránt engedelmessek legyünk, c) Minthogy egy házban sem lakhatunk magunk, hanem atyáinkkal, gyermekeinkkel, vérjeinkkel, feleségeinkkel, urainkkal, szolgáinkkal, innen származnak efféle kötelességeink. Atyák: Gyermekeiket ne nézzék szolgáinak, hanem véreinek, gyönyörűsége gyümölcseinek, képzeljék bennek életüket, kötelességeknek tartsák azt a gyermekeiknek visszaadni, amit ők szüléjektiil kaptak; azokat isteni s polgári Törvény szerint jó hazafiakká tegyék. Fiú: Tökéletes felnevelése után iparkodjék nevelésinek megfelelni; vérségivel megaggott szüléit terhes munkáktúl megmenteni, s tanácsikon járni. Férj: Felesígit ne lába kapcájának, hanem társának nézze, minden lépéseit annak hírivel [tudtával] tegye; semmibe ne csalja, szükségben segítse, 64