Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Sándor Károly: A lévai céhek történetéből

alatt két pár papucsot kellett a legénynek elkészíteni. A legényévek után — ez az időszak az 1629. évi artikulusok szerint hat évig tartott — egy további, ún. mesterév leteltével és a „remek" elkészítése után válhatott a legény mesterré. Az előírások nemcsak a munkára vonatkoztak, hanem a legények életének minden egyes mozzanatára kiterjedetek. Betartásukról a „kiscéh" választmánya gondoskodott, amelynek élén a mesterek közül kijelölt „atyamester" állt. A mesterekéhez hasonló tendenciát mutat a legények létszámának alakulása is: Év 1697 1755 1854 1871 legények száma 10 8 33 55 E számok a mesterekéhez viszonyítva aránylag alacsonyak. 1755-ben minden ötödik mesterre jutott egy legény, 1854-ben minden negyedikre, 1871-ben pedig minden harmadikra, ami azt bizonyítja, hogy a lévai csizmadiák műhelyei kicsik voltak, s konkurrencia jóformán nem is lehetett köztük. Erről a céhszabályok is gondoskodtak, amelyek a legények eloszlását és maximális bérét is meghatározták. E tények törvényszerűen összefüggnek a lévai csizmadiák magas létszámával, akik az adott körülmények között egyenlő eséllyel dolgozhattak, és árusíthatták termékeiket. Nem csoda, ha a céhek megszüntetésében nem társadalmi előrehaladást, hanem egzisztenciájuk megsemmisülését látták. 2. Szűcsök A csizmadiacéh után időrendben a szűcsök céhe következik. 1632-ben alakult meg.

1

5 Ma a céh egyetlen hiteles emléke egy régebbi pecsétnyomó 18. századból származó renovációja, amelynek körirata: PELLIONUM. LEVEN. S IG ILL Y 1660. A belső körvonalon belül ötágú korona alatt kidolgozott állatbőrt tart kifeszítve két oroszlán. A 18. századi összeírások adatai szerint a csizmadiák és a szabók után a szűcsök céhe volt legnépesebb a városban. 1726-ban három, 1736-ban hét, 1746-ban tizenkilenc, 1763-ban huszonegy, 1828-ban pedig már huszonöt szűcsmester volt tagja a céhnek.

1

6 A szűcsmesterség fontos bőrfeldolgozó szakma volt. Fő feladata a szőrmefeldolgozás. Parasztbekecstől, báránybőr kucsmától drága nemesi prémbundákig, katonáknak, hajdúknak való süvegig, kacagányig mindent készítettek.

1

7 A helyi hagyományok szerint — amelyeket 1938-ban Kriek Jenő rögzített

18 — a régi iparoscsaládok tagjai úgy emlékeztek, hogy az utolsó céhmester Braska János, atyamester pedig Mesina János volt. A szűcsök telepei főleg a Hegy alatt nevű utcán voltak (ma Koháry utca). Az utca két oldalán laktak a Bartos, Behula, Cservik, Dékay, Svarba ősi szűcscsaládok. A kikészítendő bőröket az alsó házsor alatt folyó Podluzsányi-patak lágy vizében dolgozták ki. Kész áruikat az őszi vásárokon értékesítették.

1

8 Érdekes, hogy századunk elején már csak két szűcsmester volt Léván. 3. Asztalosok és lakatosok Az asztalosok és lakatosok céhszervezetéről az eredeti céhszabályok 1792ből származó második, nem hitelesített felújításából nyertünk értékes adatokat.

1

9 41