Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Sándor Károly: A lévai céhek történetéből

Egy-egy város átfogó történetének feldolgozása szinte lehetetlen a céhek kialakulásának, felvirágzásának és szerepének ismerete nélkül. A céhekbe tömörült kézművesek a lakosság jelentó's hányadát képezték, s kiváltságos helyzetüknél fogva nagy mértékben befolyásolták a város társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődését, meghatározó szerepük volt mind az ipar, mind a kereskedelem terén. A céhes szervezkedés nálunk — a városok gazdasági fejlődésével összefüggően — a 14. század elején kezdődött. A céhek, amelyek városi, földesúri és királyi kiváltságok alapján jöttek létre azzal a céllal, hogy a kézműiparosok önrendelkezési joghoz jussanak s a város bizonyos körzetében konkurrenciamentesen árusíthassák készítményeiket, a régebbi háziiparral szemben fontos előrelépést jelentettek. Védték a kézművesek jogait, megszabták munkájukat, s a tagok anyagi és szellemi szükségleteiről is gondoskodtak. Az artikulusokban lefektetett jogok és kötelességek szigorúan betartott előírásokká váltak, amelyek nemcsak a termelést és a céhközösségi kapcsolatokat, hanem még a tagok magánéletét is szabályozták. A céhek kiváltságos helyzete és a régi előírásokhoz való ragaszkodás fokozatosan elmerevedést hozott magával. Mivel a céhszabályok kizárták a konkurrencia lehetőségét, idővel az ipar, a manufaktúrák és a gyári termelés fejlődésének kerékkötőivé váltak. A céhek közel ötszáz éves múltjára azonban úgy tekintünk, hogy a céhes kézművesség a hűbéri rendszer tipikus, érdekes felépítménye volt, amelynek vizsgálata hozzájárul a városok történetének, valamint a feudalizmus és részben a kapitalizmus gazdasági fejlődésének megvilágításához. A lévai céhek keletkezésének és működésének történelmi feltételei Léva történetében is jelentős szerepe volt a kézművesiparnak, amelynek céhes szerveződését, kibontakozását és létfeltételeit évszázadokon át objektív tényezők szabályozták. A város gazdag, eseményekben dús múltja — amelyet mi sem jelképez jobban, mint hétszáz éves várának falai — a céhek életének feltételeit is a maga törvényszerűségei szerint szabta meg. A Léváról szóló legrégibb írásos emlék egy 1156-ból származó adománylevél, amely Baratka (ma már nem létező, még a középkorban kipusztult község) templomának felszentelésével kapcsolatban Lévát (villa Leua) Baratka filiájaként említi.

1 Léva ekkor még a barsi várhoz tartozó jelentéktelen jobbágytelepülés volt. A mai városközponttól keletre terült el. Ez a városrész mindmáig megőrizte az Ó-Léva nevet. Az említett oklevél a lévai települést a benne tartózkodó idegenek csoportjával együtt említi („villa Leua cum conventu hospitum ibidem commorantium"), amiből František Sedlák történész arra következtet, hogy itt az iparfeljődésnek és vásárközpont kialakulásának már a 12. század derekán jó feltételei voltak.

2 Ezt az ígéretes fejlődést azonban a tatárdúlás megakadályozta. Egy 1330-ból származó feljegyzéstől eltekintve, amely Lévával kapcsolatban csupán egy hozzá vezető utat említ,

3 1156 után hosszú, 162 éves időszak alakulása, fejlődése maradt írásos dokumentumok nélkül. A következő fontos adat 1318-ból való,

4 s a lévai vár létezését bizonyítja, amely a 13. század végén, a tatár pusztítások alatt tönkrement barsi vár hanyatlását követően épült. Az erősödő vár alatt új település jött létre: a 14. században kiépült a váralja, amely a régi Lévától függetlenül Új-,majd Nagy-Léva néven szerepel. 36