Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Vadkerty Katalin: Utószó

is. A felvilágosodás feltétlen hívének mondja magát, hadakozik minden feudális kötöttség, testi vagy lelki kiszolgáltatottság ellen. Gyűlöl minden embertelenséget, igazságtalanságot, ármányt. Munkája mint kordokumentum alaposabb elemzést érdemelne, ha a szerzó' nem nevezné magát „zavarodottnak", idegileg labilis embernek. Ozsvald ugyan megkérdőjelezi ezt, s a szerző állítását egyszerű menekülésnek tartja. Ugy gondoljuk, hogy egy kéziratos önvallomásban, amelyet az emberek általában saját lelki tehermentesítésükre írnak, szükségtelen az álcázás. Megkönnyítené az állásfoglalást, ha többet tudnánk a szerzőről, de ehhez ki kell vallatni a levéltárakban meghúzódó írott emlékeket. Csak az így szerzett érvekkel lehet bebizonyítani, hogy a könyv szerzője nem lelkileg sérült, hanem emberi mivoltában megalázott személy volt. Sok tanulmány foglalkozik az egyház szerepével történelmünkben, ezen belül is világnézetünket, kultúránkat, társadalmi közérzetünket alakító erejével. B. Kovács István egy kisebb egyházközösség életét vizsgálva mutatja be az egyház és a falusi társadalom kapcsolatát. Mivel többségükben a fegyelmezésre vonatkozó adatok maradtak fenn, a fegyelmezés a munka központi témája. A hívek „erkölcsi tisztaságának" megőrzése érdekében az egyház felvonultatta a feudális társadalmi rendszerben elismert és megszokott büntetési formákat, az anyagi és testi fenyítéseket, amelyeket minden esetben a „vétkesek" társadalmi helyzete szerint szabott ki. Az egyház mint ítélőbíró teljes mértékben alkalmazkodott az országban végbemenő társadalmi változásokhoz, s már a feudalizmus általános válságának éveiben változtatott módszerein. A korábbi nemesi vezetés egysége megbomlott, megjelentek a nem nemesi presbiterek is, s megváltozott a bíráskodás formája is. Ez a kapitalista államhatalom megerősödésével egyre jobban kicsúszott az egyház kezéből, de az egyház befolyása e téren továbbra is igen erős. A templom továbbra is a feudális hierarchia őrzője, ami még hosszú ideig megnyilvánul pl. a templomi ülésrendben, az úrvacsorához való járulás rendjében, a ruházkodásban és sok más apróbb szokásban. A nád sokhasznú vadon termő növény, amelynek elsősorban az építészetben volt jelentősége. Házak fedésére, falak erősítésére, mennyezet bélelésére használták még századunk első felében is. Ezenfelül ügyes falusi emberek téli jövedelemkiegészítője is volt, mert különféle háztartási cikkeket készítettek belőle, melyek keresettek voltak a helyi piacokon. Takarmányszűk években leveleit felaprították, ezzel etették a lovakat. így a nád, különösen a jó minőségű, évszázadokon át keresett árucikk s jelentős jövedelemforrás volt. A nád kitermelése a feudalizmusban a jobbágyok kötelességei közé tartozott, de — sessiójuk nagysága szerint — ők is részesültek a nádasok hasznából. A kapitalizmus megszilárdulása a mezőgazdaságban jelentős változást hozott: megnövekedett a termőföld értéke. A nádasok lecsapolását a parasztság is pártolta, mivel az 1871-től egy egész telek után 1/4, illetve 1 kat. holdnyi föld illette meg a gazdát, s az saját tulajdona lett. A nád és a nádasok jelentősége a néprajzi irodalomban eddig csak periférikus szerepet kapott. Angyal Béla tanulmánya szerint érdemes felfigyelni erre a kérdésre is. Néprajzi gyűjtéseinek eredményeit kiegészíti az eddig feltárt helyi vonatkozású történeti és nyelvi adatokkal. így tanulmánya sok új adatot tár fel, és új mozzanatokkal gazdagítja parasztságunk hétköznapjaira vonatkozó ismereteinket. Gyönyör József szocialista fejlődésünk eddigi szakaszát elemző munkájának egyik fejezetét adja az olvasók kezébe, amelyben számokkal demonstrálja a magyar nemzetiség demográfiai helyzetét. A nemzetiségünk fejlődése 168