Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Kardos István: Körtvélyes-Hárskút

— a helyi, körtvélyesi lakosságnak semmi köze sem volt. A környékbeli nagy kiterjedésű szőlőskertek jelentősebb része ebben az időben a rozsnyói polgárok (bányaművelők, kereskedők, kézművesek stb.) tulajdonában volt. A műemlék szőlőhegyi jellegét neve is nyilvánvalóvá teszi, hiszen a Szent Anna-kultusz összefügg a szőlőműveléssel. (A hagyomány szerint a szőlőtő Jézus nagyanyjának, Annának az ölében fogant.) Arról sincs mindeddig tudomásunk, hogy mikor vált a kápolna kegyhellyé, búcsújáró hellyé. Az egyházi levéltárakban nem találtunk erre vonatkozó utalást, de valószínű, hogy a kérdés további kutatások során pontosan megválaszolható. Kegyhelyi mivoltát növelte a kápolna közelében levő forrás is, a Köszvényes-kút, amelynek vize a néphit szerint gyógyító hatású. Talán éppen emiatt jártak a Szent Anna-napi búcsúra mind a katolikusok, mirid a reformátusok. A legkorábbi írásos információ a templombelső déli falának nyugati részén található (ugyanazon a vakolatrétegen, amelyen a festmények és az 1603-as évszámú felirat). Ez is vésett, rövidítésekben fogalmazott latin szöveg. A vakolatot vékony koromréteg fedi, amely talán egy későbbi tűzvészről tanúskodik, de ebben nem lehetünk biztosak, mert az eredeti vakolat más helyén nem találtuk nyomait. A szöveg fordítása a következő: „Az épület felújíttatott körtvélyesi János lelkipásztor által az Úr 1522. évében" A dátum érdekessége, hogy az 5-ös szám görögösen van írva, Q-nak. Olvasata teljesen egyértelmű, mert O-nak vagy 9-nek olvasni — lévén a szöveg az eredeti gótikus rétegen — történelmi abszurdum lenne. Föltehető, hogy a keleti kulturális hatás megkésett eleméről van szó. Itt említjük meg, hogy a Szent Anna-kápolnáról meghatóan szép leírást ad Bálint Sándor, a jeles néprajztudós Ünnepi kalendárium című munkájában. Egyebek közt a következőket írja: „Nyilvánvalóan még a rozsnyai barokk jezsuita lélekgondozás emléke, lényegében a bécsi anyatársulat függvénye Körtvélyes csodaszép természeti környezetben, gyümölcsfákkal borított hegyoldalban álló gótikus kápolnája. A helyi monda szerint még a csehek építették. Harangját a kálvinisták valamikor maguknak akarván megszerezni, Mária formáját lereszelték róla, de a Szűzanya képe újra csak kivirágzott rajta. Bent a kápolnában a virágos reneszánsz ihletében fogant Mettertia-képen István király és a gyepüőrzú Szent László hódol. Régi Canonica Visitatio szerint a kápolnában még két más kép is volt, de már hiányzanak. Az egyik Szent Annáé mint a haldoklók pat rónájáé: S. ANNA AGON1ZANTI ASSISTENS, a másik az Utolsó ítélet angyaláé, Mihályé. A kápolnát, amelynek szőlője, gyümölcsöse is volt, hajdan remete gondozta. Közelében szentkút."

8 Az idézett szövegből kiviláglik, hogy Bálint Sándor leírása egy korai, számunkra ismeretlen Canonica Visitatio szövegére támaszkodik (bár valószínűleg személyesen is járt e tájon), ám sajnos, nem jelzi a forrás pontos adatait, még évszámot sem. A kiváló tudós csakis egy ilyen jegyzék alapján tájékoztathatott a falfestményekről, saját maga nem láthatta őket, hiszen föltárásukat mi végeztük. Sajnos, az okirat sem Esztergomban, sem Egerben nem található, s immár Bálint Sándortól sem tudhatjuk meg hollétét.

9 Az általunk ismert legrégibb írásos dokumentum egy meglehetősen kései Canonica Visitatio jegyzőkönyve 1731-bó'l. A forrás szegényesen szűkszavú. Közli, hogy a látogatás Esztergom utasítására történt, ami ne tévesszen meg bennünket, hiszen a rekatolizáció idején, de még inkább a következő évtizedekben számos helyen központi utasításra végeztek vagyonfelmérést, illetve helyszíni szemlét. Az irat jelentést tesz még a kápolna leltáráról, 15