Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

A gyűjtemények története - Ratimorsky Piroska: A régészeti gyűjtemény

intézmény egyetlen munkatársa, Mikulás Dušek megkezdte a gyűjtemény leltározását. A római kori gyűjteményt országos jelentőségűvé nyilvánították, s mint ilyen átkerült a Nemzeti Kulturális Bizottság jogkörébe. Ez a szerv engedélyt adott a bratislavai Szlovák Múzeumnak arra, hogy a gyűjtemény kiválasztott tárgyait elszállíthassa Komáromból. 1951-ben és 1952ben a gyűjtemény egy része így a Szlovák Múzeumba került. A múzeum igazgatója, Mikulás Dušek több alkalommal is levélben fordult a Szlovák Múzeum igazgatójához, s helytelen intézkedésnek minősítette a római kori tárgyak elszállítását, sürgette visszaszállításukat, illetve másolataik megküldését. Végül a Szlovák Múzeumban 200 különféle tárgy maradt, 560 darab terra sigillata (edényfajta) pedig visszakerült a komáromi múzeumba. 1952-ben tehát részben megoldódtak a múzeumi munkát legjobban zavaró problémák, s megkezdődött az őskori tárgyi emlékek leltározása. A tárgyakat azonban nem a szerzeményi naplóba írták be, hanem a leltárkönyvbe, ami tulajdonképpen másodfokú nyilvántartás volt. 1958-ig 532 őskori tárgy szakszerű nyilvántartása készült el. A megkülönböztetés végett az őskori tárgyakat a leltári szám előtt az l-es, a rcmai kori tárgyakat pedig a Il-es számjeggyel jelölték meg. A háború előtti régészeti gyűjtemény leltározása 1962—1966 között folytatódott, s mint kiderült, 1005 őskori tárgy maradt meg a múzeum régi gyűjteményéből. A római kori gyűjtemény leltározása gondot okozott. 1953-ban külső munkatársként Robert Skákala kezdett foglalkozni a tárgyak nyilvántartásával, leírásukat azonban nem tudta elvégezni. A római kori gyűjtemény tudományos feldolgozásához a múzeum a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetétől és a Csehszlovák Tudományos Akadémia Prágai Intezetétől kapott segítséget. VI. Sakař a terra sigilláíákat és a többi apró tárgyat határozta meg, R. Haken pedig a mécsesek, bronzplasztikák és gemmák szakszerű leírását végezte el. A pénzérmék meghatározásában és leltározásában E. Valentová-Kolníková, E. Diačiková-Minarovičová és Zd. Nemeškalová segített, a csatokat M. Lamiová-Schmiedlová határozta meg. A római kori gyűjtemény nyilvántartását két részre osztották: külcn vették leltárba az összes római kori tárgyat, és külön a pénzérméket. A római pénzek a gyűjteményről készült statisztikai kimutatásokban is külön szerepelnek. A római kori gyűjtemény nyilvántartásának elkészítése — megszakításokkal — 1982-ig tartott (1. táblázat 171. 1.). A régi gyűjteményből 3367 tárgy és 3500 érme került nyilvántartásba. (Az érmék feldolgozása máig sincs befejezve.) 1955-ben Mikuláš Dušek távozásával egy időre gondozatlan maradt a régészeti gyűjtemény, mivel hiányzott a megfelelő szakember. 1965-től új régész, Ratimorskyné Kolář Piroska került a múzeumba. Ebben az időben a régészeti gyűjtemény egy része csak a szerzeményi naplóban volt nyilvántartva, a gyűjtemény fele nem volt meghatározva és másodfokon leltárba véve. Raktárak hiányában a gyűjtemény valamennyi tárgyát az állandó kiállítás termeiben tárolták. Ami nem fért a tárlók üvegezett részébe, azt az alsó zárt részekben zsúfolták Össze. A múzeumépület tatarozása miatt 1968-ban minden tárgyat be kellett csomagolni és többször áthelyezni, de a régész ebben az időben is folytatta a régi gyűjtemények másodfokú leltározását. 1970-től a régészeti gyűjteményt már az e célra kialakított raktárhelyiségben tárolják, s ezzel kedvezőbb körülmények alakultak ki gondozására és 73