Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A gyűjtemények története - Ratimorsky Piroska: A régészeti gyűjtemény
20,9 %-a 6—20 tárgyat, 6,6 %-a 25—50 tárgyat, 3,3 %-a 51—100 tárgyat, 2,8 %-a pedig 101—387 tárgyat ajándékozott a gyűjteménynek. A legtöbb tárgyat (224 darab, Brigetióból származó római tárgyat, 40 őskori edényt és 114 egyéb őskori tárgyat) Végli Adorján nemesócsai földbirtokos adományozta. E tárgyegyüttes tulajdonképpen még 1899-ben került a múzeumba, de csupán az 1900. évi szerzeményeknél említi először az egyesület évkönyve. 3 1 A Muzeum Egyesület, majd később a Jókai Egyesület keretében működő múzeum gyűjtőterülete 1918-ig nem változott, azaz csupán Komárom vármegyére terjedt ki. A tárgyalt időszakban (1900-1918) a régészeti gyűjteménybe került tárgyak lelőhelyeit vizsgálva, 58 lelőhelyet sikerült meghatároznunk. Ezekből 21 a mai Komáromi járás, 2 a mai Dunaszerdahelyi járás, 2 a mai Érsekújvári járás területén fekszik, egy pedig a Dunán; a többi lelőhely a múzeum jelenlegi gyűjtőterületén kívül esik. 17 lelőhelyről egy-egy tárgy került a gyűjteménybe, 7 lelőhelyről 2—5 tárgy, 13 lelőhelyről 6—10 tárgy, 15 lelőhelyről pedig 11—100 tárgy; száznál több tárgyat 7 lelőhelyről gyűjtöttek be. A legtöbb lelet Brigetióból (3485 db) és Izsa-Leányvárról (604 db) került a múzeumba. A gyűjteményt régészeti ásatásokkal feltárt leletek is gyarapították. 32 A múzeum 1901-ben Monostoron, Dunaalmáson, Herkály pusztán és Megyercsen, 1903-ban Monostoron, Ószőnyben, 1904-ben Zsitvatőn és Megyercsen, 1905-ben Kecskéden, 1906—1909-ben Leányváron, 1909-ben Kecskéden és 1913-ban ismét Leányváron végzett ásatásokat. Azokat a leleteket, melyek a telektulajdonos által végzett egyéni ásatásból kerültek elő, s jutottak a múzeum tulajdonába,'külön tartották nyilván mint adományozott vagy vásárolt szerzeményeket. Sajnos, a régészeti ásatásokról nem készült szakszerű jelentés és dokumentáció, eredményeikről így csak az egyesület évkönyveiből és a helyi sajtóból szerezhetünk tudomást. A múzeum régészeti gyűjteményét századunk elején a kor neves régészei is megtekintették: 3 3 1 901-ben és 1905-ben Hampel József, 1901-ben, 1908ban, 1909-ben, 1911-ben Kuzsinszky Bálint, 1902-ben Wosinszky Mór, Cserny Béla, 1908-ban Réthy László, majd 1917-ben és 1918-ban a bécsi egyetem tanára, Wilhelm Kubitschek, aki elsősorban a gyűjtemény feliratos római kőemlékeit tanulmányozta. 3 4 Az első világháború után jelentős változásokra került sor a múzeum életében. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásával aj új államhatár kettészelte Komárom vármegye területét, majd a volt megye északi, alsó-csallóközi részén létrejött a Komáromi járás. E politikai és közigazgatási változások után a múzeum gyűjtőterületét pontosan nem jelölték ki. 1936-ban, amikor a múzeum munkatársa, Zombory György az illetékes hivatalban ez ügyben tájékoztatást kért, azt a felvilágosítást kapta, hogy a gyűjtőterület Dunaszerdahelytől Verebélyig, Zselizig és Párkányig terjed. 3 5 Az új viszonyok között a múzeum dolgozói viszonylag keveset törődtek a gyűjtemény gondozásával és feldolgozásával. Karle Sándor gyűjteményőr tevékenysége csak 1917-ig követhető nyomon: az 1920-as évektől a múzeumnak valószínűleg már nem volt külön régiségtárőre, a múzeumigazgatónak pedig kevés ideje jutott a gyűjtemény gondozására. A gyűjtemény tárgyairól nem vezettek egységes nyilvántartást. 1935. augusztus 26-án az Országos Műemlékvédő Hivatal képviselőjének, Ján Hoífmannak a jelenlétében a múzeumban ellenőrizték a gyűjtemény tárgyainak nyilvántartását. Az 71
