Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

A múzeum története - Fehérváry Magda: Az egyesületi keretekben működő múzeum ( 1886-1945)

Az egyesületi keretekben működő múzeum (1886-1945) Fehér vár y Magda A múzeumalapítás előzményei A 19. század második felének gazdasági fellendülése új utakat nyitott meg a kultúra és a tudomány fejlődése előtt Magyarországon. Számunkra e fejlődés lényeges vonása, hogy a 19. század elején létrehozott fővárosi központi múzeum — a Magyar Nemzeti Múzeum — mellett a század második felében már tudományos szakmai igény jelentkezett vidéki történeti egyletek, gyűjtemények és múzeumok létrehozására is. Ezek rendeltetése az volt, hogy működési körükön belül az egy-egy vidék történelmi múltját és jelenét, természeti gazdagságát bemutató emlékeket összegyűjtsék, és az érdeklődőknek kiállítsák, továbbá hogy terjesszék az általános közművelődést. E vidéki történeti egyletek, gyűjtemények és múzeumok létrehozásának igényét az is táplálta, hogy a 19. század második felében megindult nagyarányú folyószabályozásoknál és vasútépítéseknél egyre több régészeti lelet került felszínre a föld mélyéről. A birtokos osztály, valamint kisebb mértékben az értelmiségi középréteg körében is kedvteléssé vált a „régészkedés", ám az előkerült leleteknek kis hányada került csak a fővárosi múzeumba, nagy részük magántulajdonban maradt vagy külföldre vándorolt. E régészeti leletek tudományos és közművelődési célú megmentése érdekében Rómer Flóris (1815—1889), a magyar régészet egyik úttörője, a vidéki városokban széles körű szervező tevékenységet fejtett ki régészeti egyletek és múzeumok alapítására. Tevékenységének eredményeképp az 1860—1880-as években több vidéki múzeum létesült Magyarországon. Komáromban is elsősorban Rómer Flórisnak köszönhető az első múzeumalapítási kísérlet a múlt század 70-es éveinek elején. Itt a múzeum létesítésének igényét Rómer azzal keltette fel, hogy több cikkében

1 rámutatott a megyéhez tartozó ószőnyi római tábor helyén felszínre került régészeti leletanyag sorsára: ezek egy része a Magyar Nemzeti Múzeumba, más része magángyűjteményekbe és külföldre került; a nagyobb méretű római kori sírköveket pedig a helyi kőfaragók vásárolták fel újabb felhasználásra, vagy a helyi útépítéshez szolgáltak alapul. Rómer e régészeti leletek megmentésére felkérte a megye vezetőségét is, arra buzdítva őket, hogy Komáromban alakítsanak régészeti egyletet, az ószőnyi leletekből pedig múzeumot.

2 A Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottságának egyik tagja (valószínűleg Rómer) 1870 decemberének elején Ószőnyön járt, és összeírta az utóbbi két év alatt ott kiásott feliratos római köveket.

3 Egyúttal tudomására jutott az is, hogy a következő évben újabb földmunkára kerül majd sor, ezért felkérte Thaly Zsigmondot, a birtokrész gondnokát, hogy a már eddig felszínre került és szétszórtan heverő nagyobb római kori 15