Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

Múzeumi közművelődés - Virágh József: Közművelődési tevékenység 19986-1984 között

Közművelődési tevékenység 1886-1084 között Virágh József Napjainkban a múzeumok közművelődési tevékenységének egyik leglényegesebb része a gyűjtemények bemutatása. Ide tartoznak a gyűjteményekből egy-két évtizedre létrehozott állandó kiállítások, a főleg kortárs képzőművészek alkotásait bemutató időszaki tárlatok és a vándorkiállítások. A közművelődés egyéb módszerei közül jelentősek a látogatók aktív közreműködését igénylő tevékenységi formák (pl. előadások, versenyek), valamint az irodalmi műsorok és hangversenyek. A közművelődési tevékenység hatékony formáját képezik még a szervezett foglalkozások (szakköri tevékenység, gyűjtőtáborok, honismereti kirándulások, tanítási órák), a múzeumbaráti körök, a múzeumi klubok és nem utolsósorban a múzeumok publikációs tevékenysége. Komáromban a múzeumi közművelődés kibontakozásához a Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet (a továbbiakban: Történeti és Régészeti Egylet, 1886—1900) nyújtott megfelelő lehetőséget. Vezetősége felismerte, hogy jól szervezett közművelődési tevékenységgel egyrészt új ismereteket terjeszthet, másrészt hogy az ismeretterjesztő előadások odaszoktathatják az embereket az egyletbe, amelynek így növekszik taglétszáma s egyúttal anyagi alapja is. A Történeti és Régészeti Egyleten belüli közművelődés céljait az alapszabályzat így körvonalazta: ,,A megyére és székhelyére vonatkozó történet és régészet iránt való érdeklődés felkeltése és az ezekre vonatkozó ismeretek terjesztése."

1 Az egylet vezetősége a célt kiállításokkal, szakdolgozatok közzétételével, ismeretterjesztő megbeszélésekkel és felolvasások tartásával szándékozott elérni. Az egyleti közművelődés keretében kiállításokat az állandó helyiséggond ellenére is rendeztek. A muzeális gyűjtemény első nyilvános kiállítására 1889. június 9-én került sor a református kollégium nagytermében.

2 Ennek tanulságait az egylet az 1889 májusában tartott rendkívüli közgyűlésen az alábbiakban foglalta össze: „De ha a helybeliek, vidékiek, idegenek még oly tömegesen fogják is látogatni régiségtárunkat, ez csak külsőség mar and — ha a hivatásszerű régészeken kívül, kik már keletkezése első évében kiváló figyelmökre méltatták ez intézményt — a művelődéstörténeti felolvasások és közlemények által felvilágosítandó tanulóifjúság elsősorban nem élvezendi a régiségtár kulturális fejlesztő hatását; ha műiparos nem fog abban eredeti mintákat találni, melyek utánzatait az ipariskolák csak másolatban szerezhetik meg drága pénzen; ha a történet-kedvelő a régiségtárban felvilágosító és bizonyító adatokat nem találand. "

3 A tanulóifjúság és az iparosok körében végzett közművelődési tevékenységről nincsenek adataink, viszont a múzeumi felvilágosítást minden látogató számára elősegítette az az útmutató, melyet Gyulai Rudolf egyleti titkár, a régiségtár őre írt 1889-ben Kalauz .123