Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A gyűjtemények története - Farkas Veronika: A képzőművészeti gyűjtemény
és néhány díszlettervének vázlata. Ezek az 1970-es években kerültek a képzőművészeti gyűjteménybe. A hetvenes években megindult képzőművészeti kiállítások skálája az évtized második felétől a Szlovákia különböző tájain élő művészek alkotásainak bemutatásával bővült. Komárom azóta a dél-szlovákiai képzőművészeti élet fontos központjává vált. A losonci származású Szabó Gyula munkásságát gyűjteményünkben 13 kép (olajképek, enkausztikai eljárással, valamint temperával festett művek) és az Ecce vita grafikai sorozat képviseli. A másik közép-szlovákiai festőművészt, Gerő Gusztávot hangulatos zsánerképei és csendéletei reprezentálják. A két világháború között a Besztercebánya környékén művészeti egyletekbe tömörült alkotók munkásságába Szabó Gyula és Gerő Gusztáv korai képein kívül Gyurkovits Ferenc és Cseh Lajos egy-egy festménye, Gwerk Ödön rajzai és pasztelljei, Angyal Géza és Hermely Viktor rézmetszete révén nyerhetünk betekintést. Az ún. kassai avantgárd piktúrát Jakoby Gyulának az 1960-as évek végén festett 4 műve reprezentálja. Valamennyi a gyűjtemény legmaibb megfogalmazású kompozíciója. A kassai művészkört Feld Lajos gettóban készült elrettentő ceruzarajzai és szépiával festett zsánerképei képviselik. Bauer Szilárd városi perifériát ábrázoló grafikai nyomata arról tanúskodik, hogy az említett művészeti társaság nyitott szemmel figyelte a szociális problémákat. Az impresszionista festészet egyik jeles képviselőjét, a Nagymihályban élt Mousson Tivadart két alkotása mutatja be. A századforduló különböző festészeti irányzatait az eperjesi származású Jordán Miklós és Rákosi Ernő képviseli gyűjteményünkben. Itt említjük meg, hogy feladataink közé tartozik a magyar művészek hazánkban felbukkanó alkotásainak dokumentálása is. Intézményünknek sikerült megvásárolnia Barabás Miklós híres magyar személyiségekről, költőkről, írókról, színészekről készített 1840—1860 között keletkezett litográfiáit, Bayer Ákos Esztergom környéki tájakat és zsánerjeleneteket ábrázoló rézmetszeteit 1920—1925-ből, Berkes Antal nagyvárosi bulvárábrázolásait 1913-ból. A Mednyánszky-növendékek közül birtokunkban vannak Katona Nándor vízparti tájai, Szepesi Kuszka Jenő fasora (1910 és 1915 közötti festmények) és Krizsán János 1904-es enteriőrje. A gyűjtemény legutóbbi szerzeményeihez tartozik Rudnay Gyula Kivándorlók és Menekülők című olajfestménye 1918-ból, Ferenczy Károly Nagybányai erdőrészlete és Gadányi Jenő Család című kompozíciója 1934-ből. A modern szlovák művészet legkorábbi szakaszát Koloman Sokolnak az 1920—30-as években készült négy szénrajza (portrék) és hat meseillusztrációja, valamint Martin Benka Tutajosok című litográfiája reprezentálja. A felszabadulást követő évtizedek szlovákiai képzőművészetének élgárdáját az 1909-es generáció tagjai alkotják. Gyűjteményünkben tőlük is találhatók alkotások. Vincent Hložník az elembertelenedés ellen emel szót figurális vízióival, Július Nemeik pedig a munka hőseiről készített hét darab realisztikus portrét, melyek a művész pályáján belül oly szempontból számítanak egyedinek, hogy korábban alkotónkat mint poétikus tájképfestőt tartotta számon a közvélemény. Csemiczky László munkásságának utolsó két évtizedét zsánerképei és könnyed táji akvarelljei dokumentálják. Lőrincz Gyulától csallóközi emberekről készült stilizált tusrajzok, néhány (spanyolországi élményre utaló) .107
