Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
ripam... occupavit (a déli partját vagy part mentét szállta meg) kifejezések eléggé világosan bizonyítják. Emellett szól az élelem szállítása a Dunán. Márpedig ha Nagy Károly hada a Szőke Béla-féle útvonalon haladt volna, akkor a behatolás idején át kellett volna kelnie a Lajtán, a Rábcán, a Rábán és a Marcalon. Ennek pedig semmi nyoma a szövegben. Ellenben a Dévényi-kapu és a Visegrád közt fekvő Duna-szakasz ó- és középkori képének lásd a 3. ábrát és a 8. ábrát) ismeretében lehetővé válik az idézett évkönyv állításának szó szerinti elfogadása: Nagy Károly a Duna jobb partja mentén, a Csiliz és a Lajta közében szárazon juthatott el a Rábáig. Másodszor: A latin Arrabonis Fluenta kifejezés — amely Szőke Béla állásfoglalásának tulajdonképpeni alapja — nem a Rába vizeit jelenti. A fluenta szó egyszerűen csak többes számú latin szó, éppen úgy, mint például a fegyverszünet (indutiae) is. A csak többes számú alakkal bíró szavak esetében, ha a kérdéses fogalom körébe tartozó dolog, jelenség egynél többszörös előfordulását kell kifejezni, a latin nyelv megfelelő számnevet vagy más alkalmas nyelvi eszközt alkalmaz. Ilyen ismétlődést jelző utalás pedig nincs a szövegben. Ezért az Arabonis Fluenta a Rába folyót, vagy ha úgy tetszik, a Rába vizét, de semmi esetre sem a „Rába vizeit" jelenti. Harmadszor: Az évkönyvek szövegéből eléggé világosan kiderül, hogy, Nagy Károly a hadaival más úton tért haza, mint amelyen a Rába torkolatához jött. Az évkönyvíró az új útirányt pontosan megjelölte: a visszatérés Szombathelyen át történt. Ez a közlés még jobban aláhúzza a Duna-parti behatolás tényét. Ugyanakkor a mórichidai átkelés lehetőségét csupán a hazafelé vezető' út idejére valószínűsítette. A Duna északi oldalán vonuló csapatokat viszont — Szőke állításával ellentétben — via qua venerant (ugyanazon az úton, amelyen jöttek) küldte haza. Mindezt azért kellett ilyen részletességgel elmondanunk, mert a Nagy Károly vezetése alatt álló jobb parti hadak Avaria belterületére vezető, helyesen megértett útja további földrajzi bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy a Rába folyó 791-ben még mindig nem Győrnél, hanem a jóval távolabb fekvő Komárom környékén ömlött a Dunába: „Miután a király... a Rába vizéhez ért, átkelt a folyón, és annak partja mentén addig a helyig haladt, amelynél az a Dunába ömlik." 5 8 Nagy Károly haditervének tengelye a Duna, illetve annak két oldala volt. A jobb parton haladó sereg útiránya elméletileg kétféle lehetett volna. Ha feltesszük, hogy a mai vízviszonyok, főként a Szigetközt kialakító rajka—mosonmagyaróvári Duna-ág már létezett, akkor feltehetően Óvárnál át kellett volna kelnie a Lajtán. Tekintettel arra, hogy az évkönyvíró az út valamennyi jelentősebb állomását, például az Inn folyó torkolatánál ütött tábort, sőt még, az oly kicsi Kamp folyót is megemlítette, a feltett lajtai átkelés és Győr említése elkerülhetetlen lett volna. Márpedig ezekről 1 szó sem esik. Következésképpen Nagy Károly hadai más úton jártak. Történettudományunk eddig, nem ismerve a Csallóköz ó- és középkori vízrajzi történetét, más megoldást, mint a győri utat vagy a Szőke-félét, nem tudott elképzelni. Pedig a Frank Birodalom Év79
