Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig

Csallóköz déli — a maitól sok tekintetben különböző — határa. Vidékünk déli részének legmarkánsabb folyója, a Csiliz, egyben a róla elnevezett Csilizköz névadója volt. A Csilizköz eredetileg a szó szigorú értelmében vett köz volt, amelyet északon a Csiliz és Patas után a Cseles, délen pedig a Lajta, illetve Győrtől Gönyüig a Rába határolt. A tulajdonképpeni régi Csilizköz Hédervárnál kezdődött, ahol a Csiliz mintegy 2 km-nyire közelítette meg a Lajtát, de vele akkortájt feltehetően nem volt kapcsolata. Nagy Károly tehát, ha a Duna déli ágát képező Csiliz és a Lajta közelében haladt, valószínűen szárazon érhette el a Rába folyót.

13

5 A XIII. század második felében a Bambergi család örökségéért folyó küzdelmekben Győr város számos harci esemény útjába esve nemzetközi szinten közismertté vált. Közelsége miatt a Csallóés Csilizköznek latin nevet kölcsönzött: a már tárgyalt Insula Jauriensis, azaz Győri-sziget nevet. E/ A Duna folyó helyzetének alakulása Nyárasd és Komárom, illetve Vének és Komárom közt az ókortól a XIII. század végéig A mai Csallóköz kora középkori történeti vízrajzi vázlatában már csak egyetlen fontos kérdést kell megválaszolnunk. Hogyan alakult a Duna folyásának helyzete Ptolemaios korától IV. Béla király uralkodásáig? A 2. alfejezet C/ pontjában már felvázoltuk, hogy milyen volt a Duna főmedrének helyzete a II. század első felében.

13

6 Az ott feltárt képet azonban Ptolemaios Geographiáján túl más hiteles adatokkal is igazolni kell. Megállapítottuk, hogy Ptolemaios korában a Duna Nyárasd vidékén délnek, majd Gellérnél keletnek fordult, hogy a mai Komárom területén egyesüljön a Rábával. Most ennek az ókori Dunaképnek XI—XIII. századi bizonyítékairól lesz szó. Ptolemaios állításának hitelét a ptolemaiosi Dunával lényegében azonosnak tekinthető — de annál rövidebb — Csalló folyó kérdésének tisztázásával, illetve a Vágköznek mint önálló területi egységnek bizonyításával, a Dudvág folyó teljes hosszának feltárásával szilárd alapokra helyeztük. A feltárt források fényében felismerhettük, hogy a ptolemaiosi Duna-kép, melyet az ókorban a nyárasdi Duna-kanyar jellemzett, még a XIII. században is fennállt.

13

7 A XIII. század vonatkozásában már szintén tisztáztuk, hogy a Csalló folyó Apácaszakállasnál kettévált, onnan a jelentősebbik ága Mély-ér néven folyt délnek, és Néma határánál egyesült a Duna-vízrendszer másik jelentős folyóágával, a Cselccsel. A Cseles és a Mély-ér egyesülése vidékén csatlakozott a Cseleshez a Csiliz és a Cseles ékszerű kanyarulatát lerövidítő Ásvány—Asványtő csatorna. Mivel a Duna legfőbb ágai Néma határánál egyesültek, a XIII. században jogosan vallották, hogy az itt egyesült Duna-vizek már a Dunát képezik. A Rába tehát a XII. századi vízrajzi változások következtében a hajdani komáromi torkolata helyett már Véneknél ömlött a Dunába. A XIII. században tehát a gelléri nagy kanyarulat — amely a Nyárasdnál délnek forduló Dunát kelet felé, Komárom irányába fordította — már nem létezett. Itt csupán a volt Duna helyén maradt, elmocsarasodásra ítélt erekkel találkozunk. Azt kell tehát megvizsgálnunk, 93