Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Trugly Sándor: A komáromi avar kori temetők kutatástörténete

A különösen az utóbbi két évtizedben egyre fokozottabbá váló középeurópai avar kori kutatás (nagyrészt magyarországi, szlovákiai, ausztriai és jugoszláviai) eredményeinek köszönhetően mind többet tudunk az avar nép történetéről, társadalmáról, hitvilágáról, művészetéről és gazdasági viszonyairól. Az 568-ban Keletről (Belső- és Közép-Ázsia vidékéről) a Kárpát-medencébe betörő nomád avarok közel 250 évig uralták e vidéket, sok emléket hagyva maguk után. Több tízezer feltárt sírjuk után az utóbbi években telepeik is előkerültek, napjainkban már ezeknek is folyik a kutatása. A közép-európai avar kori kutatás ma három avar korszakot különböztet meg egymástól: kora-, közép- és későavar kort. Azonban e korszakok időrendje, egymáshoz való viszonya, népeinek származása még korántsem tisztázott megnyugtatóan.

1 Az utóbbi években élénk figyelem kíséri például a későavar kor népeinek — akiket a kutatás legtöbbször avar fedőnév alatt tárgyal, pedig valószínűleg különböző, de egymáshoz kulturálisan közel álló keleti népcsoportokról van szó — bonyolult származási, etnikai, társadalmi és időrendi (pl. az egyes betelepülések, 9. sz.-i továbbélés) problémáit.

2 Részben ma is megoldatlan az ún. „griffes-indás" stílus kialakulásának pontos helye és származása. Nem tisztázott továbbá a frank—avar háborúk (791, 796) és az avar politikai hatalom bukása (803) utáni történelmi alaphelyzet sem.

3 Ennek oka egyrészt az eddig igen tetemesnek mondható avar kori leletanyag sokféle értelmezési lehetősége,

4 a néha egymásnak is ellentmondó írásos források gyér volta, a későavar leletegyütteseket keltező éremleletek hiánya, a kialakulóban levő relatív kronológia mellett az abszolút időrend bizonytalansága. Tehát közel sem mondható megoldottnak a későavar eredetkérdés (a Szovjetunió területén előkerült, az avarokkal rokon leletanyagok csak halvány útmutatók mind ez ideig),

5 arról nem is szólva, hogy e nagy létszámú nép nyelvéről szinte semmit sem tudunk (az írásos forrásokban ránk maradt személy névanyag alapján a kutatás török nyelvűnek tartja az avarokat). Továbbá máig sem nyert bizonyítást László Gyula ún. „kettős honfoglalás"-elmélete, amelynek feltevése szerint a késői avarok már magyar nyelvűek lettek volna, s tömegesen érték volna meg a magyar honfoglalást.

0 Annyi azonban ma már az avar kori kutatás számára szinte bizonyosnak tűnik mind a leletanyag, mind az írásos források alapján, hogy az avar nép a Nagy Károly-i frank háborúk következtében nem pusztult ki a 8. sz. végén, mint azt régebben feltételezték, hanem a Kárpát-medence egyes részein, így a Dunántúl északnyugati részén („Inter Sabariam et Carnuntum") s a Tiszántúlon a 9. sz.-ban is éltek töredékeik.

7 Eszerint az avar kori temetők leleteinek egy része már a 9. sz.-ban került a földbe.

8 A kora középkor kutatásában komoly szerepet játszik a szlovákiai régészet is pontos temető- és telepásatásaival, leletközléseivel és azok értelmezésével, még akkor is, ha az egyes országok kutatóinak véleménye sok esetben különbözik is egymástól, olyan kiemelt kérdésekben, mint az egyes temetők népességének etnikai meghatározása (pl. avar—szláv, szláv—avar kérdés), az időrend és egyéb vonatkozások. Egy azonban ma már a közép-európai avar kori kutatás számára is világossá vált: hogy csak egymás alapos és elfogulatlan kutatásaira, 38