Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Liszka József: Újabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténetéhez

17 Az udvardiról ennél pontosabb jellemzés aligha adható. A szimőit viszont, elsősorban az 1. sír csüngős ruhadíszei alapján, a középréteg második csoportjába sorolhatjuk (Szőke 1962, 22—27.; Bálint 1976a, 230.). 18 Szőke 1962, 30—32., 34—35.; vö. Točík 1979. 19 Az etnikai hovatartozás kérdése — véleményen szerint — a sírok tájolása alapján, amint azt M. Rejholcová véli, önmagában nem dönthető el (Rejholcová 1979, 415.). A nyugat—keleti orientáció sokkal inkább lehet kor-, mint etnikum jelző. Vö. Hampel 1900, 743.; Chalikova—Chalikov 1981, 50. 20 Kovrig Ilona az alattyáni avar temető bemutatása kapcsán e szokás több avar kori párhuzamát közli, és okát a visszatérő halottól való félelemmel magyarázza (Kovrig 1963, 87.). Zsitvabesenyőn a halott összekötött lábát Nevizánszky Gábor a vámpírizmussal hozza kapcsolatba (Nevizánszky 1979, 393.). A néprajzi párhuzamok közül álljon itt kettő: először egy 18. századi okleveles, majd egy mai recens adat. „Es Sotonj Ilonátul magátul hallotta a Fatens mondán j, hogy az Urát azon okbul ásto föl, hogy a sövegét az mellére tették, és a két lábát öszve köttve hatták, az lábait el oldotta és a sövegét az fejébe tette" (1747-es adat Karmacsról, Zala m., lásd Schram 1983, II. 627.). „A halott lábát fekete masnival kötik össze, hogy szépen egymás mellett legyenek. A koporsó lezárása előtt aztán leoldják ezt a selyemszalagot" (Felsővály, lásd Liszka 1981.). 21 Hencida (Fettich 1937, 96.), Tiszafüred (Fodor 1980, 258.), Majs— Udvari-rétek (Kiss 1983, 78.), Mohács—Téglagyár (Kiss 1983, 241.). 22 Mindez talán eleink azon képzetével hozható kapcsolatba, miszerint a sírba helyezett törött vagy éppen hiányos dolgok a másvilágon ismét egésszé lesznek (László 1944, 470—472.). 23 A lovastemetkezés úttörő jellegű rekonstrukcióját László Gyula végezte el. Ennek lényege, hogy a honfoglaló magyarok az avarokkal ellentétben (akik egész, felszerszámozott lovat temettek az elhunyt mellé) csupán a kitömött és felszerszámozott lenyúzott lóbőrt helyezték a sírba. Ennek értelmében aztán a régészeti feltárások során csak azok a csontok (koponya és alsó lábszárcsontok) kerülnek elő, amelyeket nehéz lett volna elválasztani annak idején a bőrtől (László 1944, 450—468.). 24 László Gyula megállapítása alapján: eleink hite szerint a másvilág éppen fordítottja világunknak, tehát ott a jobb bal, a bal jobb, a törött egész stb. lesz (László 1944, 468—470.; vö., a 22. jegyzettel). A kések sírba helyezésénél a jobb és a bal

1 oldal ilyen jellegű fölfogása nem figyelhető meg egyértelműen más temetőkben sem. Lásd pl. Szimő—Gúg-puszta (Rejholcová 1979, 417—418.), Majs— Udvari-rétek (Kiss 1983, 159.). 25 Ugyanez a helyzet a másik szimői temetőben is (Rejholcová 1979, 421.). A másik érsekújvári temetőben (11. lelőhely) 1 db agyagedény volt (Rejholcová 1974.). 26 Szőke 1962, 35. 27 Mindez talán a hajkarika funkcióra utalhat inkább, sőt — egy kis 31