Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Liszka József: Újabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténetéhez
gyöngy (gomb?), amelynek egyelőre nem ismerjük analógiáit (8.: 11. kép). Szintén a nyak ékszerei közt kell szót ejtenünk arról a vékony bronzcsövecskéről (8.: 16. kép), amelynek közelebbi rendeltetése ismeretlen. A szimő—gúg-pusztai 1. sír nyakékébe a gyöngyök közé kaurikagylókat is fűztek' (7.: 11. kép). A Cypraea moneta kagylóhéját nevezik így, s különféle népek igen régóta használják ékszerként és fizetőeszközként. A Kárpát-medencében először a szkíta, majd a szarmata korban bukkan föl. A X. század elején a honfoglaló magyarsággal került isméť a Kárpát-medencébe. Eleinkhez a távolkeleti kereskedelem révén kerülhetett, s divatja a kora Árpád-kor elején szűnt meg. 3 2 Megkülönböztetett figyelmet érdemel az a három átfúrt csontocska, 33 amelyeket egykor nyakba akasztva viselhettek, s a szimő—gúg-pusztai 1. sírból kerültek elő (8.: 6—8. kép). Ezek a rejtélyes csontocskák eleink ongon-kultuszának az emlékei. A keleti eredetű népek (avarok, dunai és volgai bolgárok 3'' és magyarok) körében ismert kultusz lényege az állat alakú szellemlények totemizmusból eredő tiszteletében gyökerezik. E népek hite szerint az állat segítő szelleme külön életet élhet maradványaiban (pl. az állat lenyúzott bőrében, tollaiban, egyes csontjaiban stb.). Ezért aztán gyakori az állat lényegét kifejező csontocskáknak amulettként, nyakba vagy övre függesztve való viselése. A nyúlcsontnak például a könnyű szülést elősegítő szerepe lehetett. 35 Szlovákiai anyagban ilyesmi ez ideig nem fordult elő, vagy nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. 3 6 A magyarországi sírokban egyébként az átfúrt állatfogak a leggyakoribbak. 3 7 A szimő—gúg-pusztai 1. és 2. sír leletanyaga a honfoglalás kori magyar női viselethez is szép adalékokkal szolgál. Az 1. sírt, sajnos, félig szétdúlt állapotban találtuk (ráadásul épp a felsőtest volt bolygatva), így az ezüstből öntött, utólag véséssel finomított, aranyozott csüngős ruhadíszek 3 8 eredeti elrendezését már nem sikerült rögzíteni (7.:1., 6.; 13.: 2., 3. kép). A korábbi ásatási megfigyelések alapján azonban itt| is rekonstruálhatjuk az eredeti állapotot (14. kép). Nos, a sírból előkerült kéttagú és egytagú ruhadíszek számából következtetve ezek két sorban voltak fölerősítve az ingnyakra, mégpedig úgy, hogy fölül az egytagú' díszek, közvetlenül alattuk egy újabb sorban pedig a kéttagúak. Annak lehetőségét sem lehet kizárni, hogy ezek a ruhadíszek két, egymás fölé vett ing nyakszegélyét díszítették volna. 3 9 A homokos talaj szerencsés módon textilmaradványokat is konzervált, amelyek többek között e díszek fölerősítésének technikájáról is vallanak. Az egyik textilíoszlány lenyomatai 1 (13.: 1. kép) arról tanúskodnak, hogy a kéttagú csüngős ruhadíszeket a felső részen található két kis drótfüllel varrták föl közvetlenül a ruhára. Az egytagú díszeket viszont először a hátlapjukon levő két kis drótfüllel egy vastagabb fonalra fűzték föl, majd minden bizonnyal ennél fogva varrták az inghez — esetleg szabadon, nyakékként kötötték a nyakba (egy kettes és egy ötös „kollekció" maradt meg eredeti fonalra fűzve — 7.: 3. kép). Ugyanezen temető 2. sírjában eredeti helyükön sikerült megfigyelni aranyozott ezüst, korongos ruhadíszeket (4.: 2.; 7.: 2., 4.; 13.: 4. kép). Két sorban a nyak körül (csak elöl) helyezkedtek el. Alattuk fekete, néhány milliméter vastag elszíneződés, minden 22
