Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században
rom városa több ilyen értelmű határozatot hozott. Az 1699. és 1700. évieket 1707-ben megújították, és a következőkkel bővítették: ha a fiserek nem akarnak felhagyni a halvásárlással, minden rajtakapáskor 12 forint bírságot fizessenek. (1713-ban 1 forint 120 dénárt ért, egy font — vagyis 56 dkg — dunai ponty ára pedig 5 dénár volt), halaikat kobozzák el, bárkáikat pedig törjék széjjel. Az a halász, aki halait nem a piacra viszi, hanem a fiserefcnek adja el, szintén 12 forint bírságot köteles fizetni. A már többször említett komáromi halpiac történetéből három lényeges dolog ragadható ki: a bakonybéli apátság küzdelme az itteni rév- és piacjövedelemért, 10 4 a hallal való ellátás problémái és a halárak megszabása. (A bakonybéli apátságról csak annyit jegyzünk ezúttal meg, hogy sok pereskedés után még egyszer megkísérelték elveszett bevételi forrásukat visszaszerezni, de csak azt érték el, hogy a vámjövedelmek egyharmada a birtokukban maradt.) A 16. században még igen sok halat fogtak Komáromban, de a 17. század végén már előfordult, hogy böjti napokon sem lehetett halat kapni a városban. Hogy a bajokon segítsenek, a városi hatóságok egymás után hozzák a szigorú rendeleteket. Az egyikben, az 1699. március 11-én keltezettben a következőket olvashatjuk: „...hogy a panaszok is szűnjenek, és a piac is mindenféle halból bővelkedjék, mátul fogva a halászcéhek mestere köteles lesz minden péntekre, szombatra, kiváltképpen pedig a negyvennapi böjtre az összes fellelhető halat a piacra behozni. Senki a halászok közül ne merészeljen előre halat vásárolni, hanem minden halász a saját maga által fogott halat a piacon, a szokott vályúkon árulja vagy a feleségével áruitassa. Vidékinek (vagyis idegeneknek — T. B.) bejelentés nélkül és 12 forint büntetés terhe mellett halat ne áruljanak." 10 5 Halból pedig sok kellett, különösen azután, hogy a Helytartó Tanácsot 1724-ben Pozsonyba telepítették. Halászaink ezután alig bírták a piacokat ellátni. A Helytartó Tanács 1773-ban a halak áráról kér információt, illetve annak felterjesztését rendeli el. A következő évben a halak ára így alakult: a halkereskedők a szomszédos uradalmak vizeiből a csuka fontját 12, a ponty fontját 10 dénárért vehették meg (ugyanezek ára a piacon 16 és 13 dénár). Az 1775. évi limitáció már több halfajta árát állapítja meg: a máma, ponty és más kisebb halféleség fontja 12 dénár, a harcsáé 25 dénár, a tok és viza egészben véve fontonként 30, darabokban kimérve pedig 40 dénár. A kecsege fontja 20 dénár. 10 6 Magában Komáromban is limitált árakon árulták a halat. Az árak meghatározása a három rend képviselőinek (szolgabíró, „seregbíró", városi főbíró) és a városi tanácsnak közös tennivalói közé tartozott. Mivel azonban ezek a limitációk károsították halászainkat, az 1745-ben Mária Terézia által megadott szabad királyi városi rangról szóló levélbe is belefoglaltatták őket. A halak árának limitáció j a eszerint csak a várost illette meg, és ahhoz a katonaságnak is alkalmazkodnia kellett. „Érdekes látvány lehetett a régi időkben a komáromi halpiac — írja Rovács Albin —, mindŐn 80 vagy több vályú mellett árulták, mérték és vágták ki a szebbnél-szebb halakat a napbarnította halászok és 187
