Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században

országi áruforgalmat igen kellemetlenül érintette az 1754-ben bevezetett új vámszabályzat, amely Magyarországot úgyszólván Ausztria gyarmatává süllyesztette. Ezután a kivitelnél és a behozatalnál az örökös tartományok bármelyike kevesebbet fizetett Magyarországnál. Így már érthető az is, hogy pl. Oláhországból (Románia) egy-egy évben 80 000 akó (az osztrák akó 56,59 liter, a magyar 54,30 liter volt) bort vittek Erdélybe, Magyarországról pedig csak néhány hordóval. Néhány állam retorziókkal is élt, s a magyar termékekre megtorló vámokat vetett ki. A bor- és pálinkakivitel azonban még ennek ellenére is folytatódott: Sziléziába és Szászországba 1751-ben borból 24 000 akót, pálinkából 850 forint értékűt vittek ki.

4

9 A magyar borkivitel a bécsi kereskedelmi tanács fondorlatai miatt egészen a 18. század végéig alárendelt szerepet játszott. Lengyel- és Oroszországból a francia és a gyengébb minőségű osztrák borok szorították ki termésünket. Az 1766. évben az orosz kormány megtorlásul igen magas vámot vetett ki minden odaszállított hordó borra. II. József korában (1780—1790) az Ausztriába kivitt mennyiség (leszámítva az 500 000 forintnyi osztrák behozatalt) 750 780 forintot jövedelmezett.

5

0 2 Fakereskedés Komárom valamikor erdőkkel volt körülvéve, nem okozott tehát gondot az épület- és tűzifa beszerzése. Régi fakereskedésének azonban a török idő alatt sok akadály állta útját. A haditanács és az udvari kamara is eltiltotta akkor a szálfa (talpak, tutajok) aláeresztését a Vág folyón. Ausztriából érkező fát azért néha leengedtek török területre. Az 1549. évben Warasin István három hajóteher fát, Gurion Ferenc két hajóútra való faneműt vihetett a kamara engedélyével Budára, ahol nagy volt a kereslet faanyagokban.

5

1 Engedély nélkül a komáromiak is vittek fát Budára, köztük Farkas Benedek fakereskedő, aki 1554-ben két nagy hajó zsindelyt és fa szerszámokat szállított a városba.

5

2 Mivel megesett, hogy tutajokat is leúsztattak Esztergom és Buda irányában, Miksa király 1555-ben rendeletben tiltotta el az áruknak Komáromból török területre való szállítását. Az 1563. évi országgyűlés 22. artikulusa elrendelte, hogy Komárom várának erősítésére és téli fűtésére a Csallóközből kell fát szerezni. Ez nagy nehézségekbe ütközött, mert az erdők a főnemesek birtokában voltak, őket pedig nem lehetett a szállításra kényszeríteni. A vár tüzérsége számára Darholz Pál tölgyfát vágatott erdeiben, és darabjáért öt dénárt kapott.

5

3 Később már nem vágatott senki fát, ami olyan tűzifahiányt eredményezett az erődítményben, hogy Székesfehérvár vidékéről és a Bakonyból kellett igen nagy nehézségek árán fát szállítani. Kielman András főkapitány a faforgalom növelése érdekében még azt is kénytelen voltl megengedni, hogy a tutajokat Buda felé elúsztassák. Válaszul Miksa 1573-ban elrendelte, hogy a Trencsén irányából, tehát a Vágón leúsztatott talpakat nem szabad a Dunán leereszteni. Nagy János komáromi hajósember 1610-ben azt vallotta, hogy amikor zsindelyrakományát akarta eladni Budán, Márkus Sebestyén 177