Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században

a Proviantverwalten adta ki). Hoztak fel a rácok finom szerémségi borokat, de a jó Pozsony, vidéki bornak is nagy volt a keletje. Az 1577. évben Kovács Lőrinc naszádos vajda kap engedélyt a kamarától, hogy ebből a borból 300 csöbörrel házi szükségletére szállíthasson.

38 Volt elég hazai bor is, a katonaságot mégis Ausztriából látták el vele. Ez ellen a behozatal ellen több vármegye, 1572-ben pl. Moson emeli fel szavát, mert az „boruk romlására vagyon".

3

9 Hogy a bor milyen jelentős kereskedelmi cikk volt, bizonyítja az is, hogy az 1604. évi oszággyűlésen a városok éles vitába szállottak a borkereskedő nemesekkel.

4

0 Komárom városa is foglalkozott borvásárlással, ami kitűnik a városnak Zücs Balázs, Török János, Szabó András, Vásárhelyi alias Kovách Pál ellen indított peréből. Ebben a városi tanács (magistratus) panaszolja, hogy amely boron „bíró uram tartotta kezét", azt hiába akarták megvenni, holott a városnak hasznára lett volna.

4

1 Az 1600-as években Komáromnak már bormérő helyiségei is voltak. Az elfogyasztott bor (valamint pálinka és sör) után akoló pénzt szedtek. Az év tíz hónapjában beszedett pénz a városé, a többi pedig a kincstáré lett. A fennmaradó két hónap alatt fogyasztott italt nevezték a király borának.

4

2 A bormérő helyiségeken kívül a hetipiac is vonzotta a szomjas embereket, ahol a Fertő vidéki (ruszti) és a Balaton melléki borokat árulták a városi tanács által limitált árakon.

4

3 Amíg csak a borivás volt elterjedve, a pálinkára nemigen gondoltak az emberek. Azonban a 16. századtól felbukkanó Égettboros és BorégetŐ nevek azt mutatják, hogy a pálinkakészítés is szokásba jött. Az 1699. évben Wissmayer János Ádám és Stellinger Márton komáromi polgárok a bor mellett már pálinkát is szállítanak Belgrádba, ahová Aspremont tábornok 135 csöbör bort és 12 csöbör égettbort kért.

44 Komáromba is hoztak be pálinkát (és sört, főképpen az igen jónak tartott trencsénit) a talpasok vagy más néven tutajosok, akiktől a lakosok mindjárt a parton megvették az árut (ezután tehát a város nem szedhette be az akoló pénzt). A városi tanács többször adott ki ez ellen az „útszéli" kereskedés ellen határozatot, pl. 1696-ban is, amelyben többek között ezeket írta: „... akár sör legyön, akár Palenka, Senki ne merészöllön az Talpaknak elé mennij, akárhun az uton megh vennij. Mert ha valaki rajta tapasztaltatik, 24 forénton megh marasztaltatik .. ,"

4

5 A más országokkal, különösen Ausztriával és az^ örökös tartományokkal folytatott borkereskedés mindig úgy alakult, ahogyan azt Bécs érdekei megkívánták. Az udvari kamara egyik panasza szerint az 1637. évben csupán a schwechati vámon 20 000 csöbör magyar újbort vittek be Ausztriába.

4

6 Néhány év múlva Alsó-Ausztriába' ugyanannyi bort vittek be, de 1660-ban már borainkat szigorúan kitiltják.

4

7 Sopron és Pozsony gazdag bortermő vidékei leginkább Sziléziában számíthattak sikeres üzletkötésre. Az oda kivitt borok mennyisége 1735-ben elérte a 16 990 akót.

4

8 Később azonban a borkereskedést egyre jobban háttérbe szorították. Mária Terézia (1740—1780) idejében olyan súlyos vámokkal terhelték, hogy folytatása majdnem lehetetlenné vált. Nemcsak

1 a bor- és pálinkakereskedést, hanem az egész magyar176