Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században

gatabbra fekvő területekkel szemben. A sokáig természeti gazdálkodást folytató falvakból e században újabb viezővárosok emelkednek ki (számuk a 15—16. században Magyarország területén 800—900 körül volt).

1

2 Komárom is a mezővárosok közé tartozott, a vár (erődítmény), illetve az ún. komáromi uradalom szerves részének tekintették, s benne a földesúri jogot a várkormányzó gyakorolta. A nehézségek ellenére a sokoldalú kereskedés lehetősége mégiscsak kialakult. A kezdeti kis piackörzetek bizonyos árucikkek tekintetében az egész ország forgalmát felölelő központokká szélesedtek ki. Buda és Pest a belső forgalom és az átmenő kereskedelem központja lett, Komárom pedig fokozatosan az országos halkereskedelem irányítójává vált. II KERESKEDÉS A TÖRÖK IDŐKBEN Magyarországot a 16. század első felében két nagy csapás érte. A törökök Mohácsnál megverték a magyar sereget, majd elfoglalták Budát (1541), továbbá I. Ferdinánd személyében Habsburg-házból származó uralkodó került az ország trónjára. Súlyos gazdasági és nemzeti elnyomás kezdődött el, s az ország három részre szakadt. Az a terület, amelyen I. Ferdinánd (1526—1564) királyi hatalma megszilárdult, a Dunántúl északi sávját, Felső-Magyarországot, vagyis a Felföld mintegy 35 vármegyét, délen pedig Horvátország és Szlavónia egy részét foglalta magában. Ezen kívül állottak a török hódoltsági területek és Erdély mint önálló fejedelemség. Az ún. királyi Magyarországot az uralkodó személye más területekkel: a cseh korona országaival és az örökös (osztrák) tartományokkal kapcsolta össze. Az örökös tartományokba (Stájerország, Karintia, Krajna, Tirol és Vorarlberg) Magyarország főképpen élelmiszereket és nyersterményeket, bőrt és faggyút szállított. A Bécsből Magyarországra és a hódoltsági területekre szállított áruk között elsősorban vasáruk szerepeltek (Izsák János komáromi városi tanácsos, korának egyik legtekintélyesebb kereskedője 1554-ben egyetlen hajón 150 vég szövetet, 580 magyar kalapot, nagyon sok kést, borotvát, négy hordó bádogot és 12 vég kölni vásznat vitt Budára).

1

3 Törökországból Bécsbe és a magyar királyság területére selymet, posztót, karmazsin és szattyáncsizmákat, cipőt, papucsot, pamutot, fűszereket és szőnyegeket szállítottak. Míg a bécsi udvar az osztrák érdekeltségek miatt gátolta és támadta a magyar kereskedelmet, a törökök mindenáron előmozdítani igyekeztek azt. Szerződéseket is akartak kötni, de az udvar a 16. században még visszautasította ajánlataikat. Egyezség nélkül, csupán

1 a szokásokra hivatkozva a törökök a váci révig engedték a kereskedőket, az osztrákok pedig Bécsig a hódoltságiakat. A szerződési megkötése (1616) után mindkét fél kereskedői szabadon jöhettek-mehettek szárazon és vízen Hamburgtól Konstantinápolyig. A dunai kereskedés teljesen szabaddá 1665 után vált, akkor viszont a Keleti Társaság bénította. A monopolhelyzetben levő társaság 1673-ban a komáromi kereskedők ellen is panaszt tett, mert nagy mennyiségű gyapjút szállítottak Törökországból Morvaországba és Sziléziába.

1

4 Béccsel és a Kelettel a Dunán folyt a kereskedelem, amelyből 172