Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században

I BEVEZETÉS Régészeti leletekkel is bizonyítható, hogy az áruforgalom kezdetleges formája, a cserekereskedés, már több mint ötezer évvel ezelőtt, az újkőkorban megjelent. Az áru értékesítésének ez a módja lényegében a következő korokban (rézkor, bronzkor, vaskor) is megmaradt, majd a kelták idejében, vagy még inkább a római birodalom fennállása alatt eljutott a pénzforgalmon alapuló kereskedéshez. Vidékünk és országrészünk kereskedelmének fejlődésében a következő lényegesebb korszakot a magyar állam megalapítása nyitotta meg. A trónra lépő I. István (997—1038) egyebek! között felismerte, hogy a szomszédos országok gazdasági fejlődésében nagy szerepet játszanak a városok. Igyekszik tehát felkarolni a városalapítás ügyét, a lakosságnak önkormányzatot, szabad mozgást és csekély adófizetést biztosítani. Több helységnek heti vásár jogot adományoz, a bakonybéli apátságot pedig két kikötő (a Rába folyón az árpási, a Dunán a komáromi) révjövedelmével ajándékozza meg. Kereskedelmi szempontokból I. István után Könyves Kálmán uralkodását (1095—1116) tarthatjuk jelentősnek, ö alkotta meg kereskedelmünk első alaptörvényeit, amelyek már gondoskodtak a kereskedőkről és a szállító lovasokról.

1 E törvények már utalnak az iparosodás kezdeteire, s kiemelik Esztergomot, mint a 12. századi Magyarország központját.

2 A kedvező forgalmú helyeken, várak mellett egyre több város fejlődik ki, melyeknek piacain az iparosok eladták árujukat, s a parasztoktól mezőgazdasági terményeket vásároltak. A legjelentősebb városok árumegállító jogot kapnak, ami arra kötelezte az átmenő kereskedőket, hogy árujukat rakják le az illető város piacain, és ott meghatározott ideig árusítsák.

3 A városok alapítása és a már meglevők továbbfejlesztése a következő időszakok egyik legfontosabb feladatává vált. Különösen szükség volt erre a tatárjárás (1241—1242) után, amikor egész vidékeket kellett újra benépesíteni. IV. Béla király (1235—1270) hozzákezdett az ország újjáépítéséhez, fejlesztette a városokat, és az addigiaknál erősebb várakat építtetett. Kedvezményekben részesítette a városba telepedőket, vásártartási jog ot adott nekik, a harmincadok és a vámok alól pedig felmentette őket. Rövid időn belül 25 város nyert tőle jelentős privilégiumokat. Közéjük tartozott Komárom is, amely városi jogait 1265-ben kapta meg/

1 A következő században egyre inkább különválik a mezőgazdaság és az ipar, a falu és a város. A városi kézművesség fejlődése, az áruforgalom növekedése és a munkamegosztás erősítette a kereskedőket is, akik a vagyon felhalmozásával a lakosság leggazdagabb elemeivé váltak. A mezőgazdaság, a bányászat és a kézművesség fejlődése a külkereskedelmet is fellendítette. Az exportot a, nyerskivitel (bor, réz, arany, ezüst, élő állatok), az importot, vagyis a behozatalt pedig a fűszerek, selymek, posztók és fémáruk jelentették. A fő kereskedelmi utak a következők voltak: kelet—nyugati irányban a Duna mint vízi út, partjain pedig egy-egy szárazföldi útvonal. Ezek észak felé Kassa irányában érintkeztek a szomszédos országokkal 170