Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

de azt pl. tudjuk, hogy Hermann Boerhaave leideni professzornak, a 18. század egyik orvosi vezéregyéniségének a művei, amelyek egy része különben is a kötelező tananyaghoz tartozott, valamint Willis anatómiai írásai és Harveynek, a vérkeringés felfedezőjének a művei

65 megvoltak a könyvtárban. Az egyetemhez tartozó csillagvizsgáló a tanárok és a hallgatók rendelkezésére állt. A kedvezőtlen körülmények ellenére — a fakultás költségvetését a felsőbb helyeken állandóan megnyirbálták — Winterl professzornak sikerült 1771-ben a város területén kívül botanikus kertet létesítenie a Schwartzer plébánostól megvásárolt telken, illetve puszta réten. A kerti munkákban maga is részt vett, és így sikerült meghonosítania 950 fajta növényt, köztük fontos gyógyszernövényeket, sőt nemesített gyümölcsfákat is.

6

G Ez a szám aránylag nem is volt olyan csekély, ha tekintetbe vesszük, hogy az államilag nagyon is támogatott bécsi füvészkertben kb. 3000 növényfaj volt. Mivel a kertet gyakran elöntötte a víz, Mária Terézia új telket adományozott 3950 m

2 kiterjedésben a megszüntetett jezsuita rend kertjéből. Kémiai laboratóriumot ugyancsak Winterl rendezett be, s ott egyebek között ásványvizek elemzésével foglalkozott. A vegyi anyagokban mutatkozó hiányt Winterl leleményessége és elméleti felkészültsége pótolta. A legfájóbb pont volt a klinika szemléltető lehetőségének hiánya, különösen hogy pl. Bécsben egy egész kórház állt a klinikai oktatás rendelkezésére. Shoretich számára kijelöltek ugyan e célra két betegszobát a helybeli szegényházban 4 férfi és 4 nőbeteggel, de ez egyáltalán nem volt elegendő a sokféle betegség szemléltető bemutatására. Ezt a csekély lehetőséget Shoretich Önszorgalmából saját pácienseinek a klinikai oktatásba való bevonásával egészítette ki, és miként már szó volt róla, így jól és eredményesen tudott tanítani. A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói Egy egyetemi orvoskar eredményességének két objektív fokmérője van, illetve volt a 18. században: az egyiket a végzős diákok doktori értekezései adják, amelyekből kitűnik, hogy milyen kérdésekkel és milyen fokon foglalkoztak, ám még láthatóbb a másik mérce, az életbe kilépő diákok további közéleti és tudományos működése, amely bizonyságot tesz arról, hogy milyen eszmei alapokat és szakmai ismereteket kaptak tanulmányaik ideje alatt. Összesen 39 nagyszombati orvostanhallgató végezte be tanulmányait, közülük kettőt már Pesten promoveáltak. Doktori értekezéssel 33-an végeztek, négyen csak disputáltak, azaz a megadott téziseket megvédték, ketten pedig formálisan már Pesten végezték be tanulmányaikat (Hoff Ignác disputációval és Oppenheimer Bernát disszertációval). A szakirodalom általában csak faktografikusan foglalkozott eddig a hallgatókkal: közölte nevüket, származásukat — aránylag elég sok külföldi, nem magyarországi származású volt közöttük —, doktori értekezésük címét, esetleg rövid összefoglalását. Újabban jelent meg három tanulmány, amely a hallgatók értékelésével s jelentőségükkel 157