Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei
ebből a határozatból is kitűnik, hogy a nagyszombati orvostanárok nem voltak a felvilágosodás eszméinek képviselői — mint azt néha a szakirodalomban tévesen állítják —, hanem elsősorban jó szakemberek, az orvosi haladás hívei. A licenciátust II. József szüntette meg 1782-ben. 6 2 Az oktatás módszere A tanév, mint más orvosi fakultásokon is, november elejétől a következő év szeptemberéig tartott. Azokat a tárgyakat, amelyeket csak tantermi oktatás keretében adtak elő, többnyire a téli félévben hallgatták a diákok, viszont az olyanokat, amelyek megkívánták a szemléltető, szabad természetben történő oktatást — mint a botanikát a botanikus kertben vagy kirándulások keretében —, a nyári félidőre hagyták. 1775 előtt nem volt megszabva a tanulmányi idő tartama. így számos esetben a beiratkozási anyakönyvbe (az immatrikulációs matrikába) történt bejegyzés nagyon közel esett a záróvizsga és promóció vagy disputáció időpontjához, különösen azoknál, akik előbb már valamelyik külföldi egyetemen (Bécs, Halle stb.) folytatták tanulmányaikat. 1775-ben Störck Anton, van Swieten utóda az új egyetemi szabályzatban a tanulmányi időt 5 évben állapította meg. A tanulmányi idő végén két vizsgát kellett letenni: elméleti orvostanból meg gyakorlati tárgyakból (klinikům, gyógyszertan). Ezután következett a disszertáció megvédése (a katolikus diákoknál), illetve a disputáció (a nem katolikusoknál). Bécsben a tanárok az előírt tankönyvekből tanítottak — azaz gyakorlatilag felolvastak. Nagyszombatban nem voltak annyira kötve ezen előíráshoz, amelyet annak idején van Swieten vezetett be, mert az akkori bécsi professzorok szóbeli szabad előadásait nem tartotta kielégítőnek. Nagyszombatban Winterl kiharcolta magának, hogy saját rendszere — a systema proprium •— szerint adhasson elő, mások kivívták azt a jogot, hogy saját tankönyveiket használják (mint Trnka és a tankönyvírásban rendkívül termékeny Plenk), illetve hogy Boerhaave előírt tanítását kiegészíthessék saját tapasztalataikkal és azzal, ami halála után újabb felfedezés és vívmány volt (Shoretich és Prandt). Ezeket a de facto kivívott lehetőségeket az 1775-ös Störckféle tanrend részben törvényesítette. Más egyetemekkel, de különösen a van Swieten halála óta hanyatló bécsi fakultással szemben a nagyszombati tanítási módszernek voltak egyéb előnyös oldalai is. Amíg pl. Bécsben a tanítás általában abból állt, hogy nagy létszámú hallgatóság előtt — amely olykor a 60-at is elérte — a tanárok leadták a kötelező anyagot a hallgatókkal való közelebbi kapcsolatok nélkül, a nagyszombati fakultáson több tényező is közrejátszott abban, hogy a tanár és hallgató között szoros személyi kapcsolat fejlődhessék ki, és a tanárok közvetlenebbül befolyásolhassák diákjaik szellemi és szakmabeli fejlődését. A hallgatók csekély létszáma a bécsi nagyüzemhez képest előnyt jelentett. Míg Bécsben 60-an szorongtak pl. Jacquin tanár előadásain, addig Nagyszombatban 1775-ig a következőképpen alakult a, helyzet: 155
