Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

gyógyszerésznek és két városi tanácstagnak kell részt vennie. Ám a kezdeményezés ilyen alakban csak helyi jellegű maradt, nem emelkedett országos érvényre.

6 A gyógyszerészek kiképzése a 18. század utolsó negyedéig tehát szintén csak céhszerű volt. Amíg azonban a környező országokban, nevezetesen osztrák és német területen gyógyszerészcéhek alakultak, Magyarország területén ilyesmire nem került sor. Ennek okát inkább csak találgathatjuk: általában kevés volt a gyógyszerész, földrajzilag egymástól távol éltek —• csak néhány olyan város volt, ahol több gyógyszertár létezett — és túl nagy volt a pályán az érdekellentét, hogysem egy közösség keretébe belefért volna. Bábák. A 18. századig a bábák nagy többsége, különösen a falvakban tevékenykedőké, tanulatlan volt, s csak a tapasztalat alapján, idősebb bábák mellett segédkezve leste el a mesterséget, miközben rendszerint az idősebb bába is tanulatlan volt. Céhekbe nem tömörültek a bábák, így még a legkisebb lehetősége is hiányzott annak, hogy valamely szerv vizsgáztassa vagy ellenőrizze őket. Csak ha bűncselekménybe keveredtek — pl. magzatelhajtással foglalkoztak —, akkor lépett közbe a hatóság. Kivételt csak a városi bábák képeztek egyes városokban (később a megyei bábák is), akik az illetékes (város vagy megyei) orvosnál voltak kötelesek levizsgázni. A vizsga össze volt kötve a városi (megyei) hatóságok kezébe leteendő esküvel. Csak a későbbi fejlődés folyamán, amikor már megyei orvosok működtek az egyes megyékben, tűntek fel a megyei bábák. A városi bábaság intézménye Magyarországon — német mintára — a 17. századtól kezdve jelenik meg. Az első erre vonatkozó adat 1541-ben említ egy városi bábát Kassa városában. A megyében működő — nem megyei — bábák úgy tevékenykedhettek hivatalosan elismerve, ha a megyei orvos ún. jusslevelet állított ki számukra. Azonban róluk semmiféle közelebbi adat nem maradt fenn.

7 Országos viszonylatban Torkos Jusztusz János pozsonyi városi orvos műve, a Taxa Pharmaceutica Posoniensis (pozsonyi gyógyszerárszabvány), amely ún. Instrukciókat tartalmazott a sebészekre és bábákra nézve, lett 1745-ben országos érvényűvé nyilvánítva. Ez egyebek között kimondta mind a sebészekre, mind pedig a bábákra vonatkozóan, hogy kötelesek hatósági orvos előtt vizsgázni és esküt tenni. Természetesen ez a rendelkezés sem kötötte a sebészek és bábák foglalkozásának gyakorlását egyetemi, főiskolai végzettséghez vagy egyetemi tanfolyam elvégzéséhez.

8 Magyarországon tehát a nagyszombati orvostudományi kar megalakulása előtt sem a sebészektől, sem a gyógyszerészektől, sem a bábáktól nem követeltek meg olyan szakvizsgát, amely egyetemmel, főiskolával függött volna össze. Orvosok Magyarországon a nagyszombati orvoskar előtti időkben Külföldön végzett orvosok. Amíg az egészségügyi személyzet — az orvosok kivételével — belföldön is szerezhetett — bár nem egyetemi fokon — szakképzettséget, az orvosdoktori cím (

doctor medicinae) 128