Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
ugyan a pleisztocén hátság déli pereméhez csatlakozó óholocén üledék kissé alacsonyabb felületét, de Pécsi Márton térképén még jól követhető a Csiliz medrének szegélyét alakító térszint. 17 5 A Duna medrének főként a Mély-éren keresztül a XII. században történt átvándorlását Bogya, Ekei, Gadóc-puszta irányából Bogya, Füss, Kolozsnéma irányába ugyancsak a pleisztocén hátság Bogya és Geller közti elkeskenyedése tette lehetővé. Valójában a XII. századi medervándorlás semmi más nem volt, mint az alsó-csallóközi pleisztocén hátság legkeskenyebb, bogyai szakaszának átszakítása. Az átszakítás következtében a Duna a XII. századtól már nem az északi, hanem a déli oldalon követte a hátság Bogya és Komárom közt fekvő végét. A felszínalaktani térkép egyben magyarázatot nyújt a Beld-ér, az Áld-ér meg a Pályázó nevű Duna-ágak funkcióira is. Ezek hasonló szerepet töltöttek be a pleisztocén hátság északi oldalán húzódó holocén üledék térségében, mint a Csiliz, a Cseles és az utóbbinak Bősön áthaladó mellékfolyója a déli oldalon fekvő ugyancsak holocén üledékben. Tulajdonképpen a Csiliz és a Cseles a csallóközi pleisztocén hátság déli, a Csalló meg a Pályázó pedig annak északi oldalán ugyanazt a zátonyképző tevékenységet végezte, amit az Ös-Duna a pliocénben még egyetlen mederben végzett. Lényegében a felsőpliocén kori ,Csalló-tó' vagy -süllyedék feltöltéséről van szó. A felsőpliocén süllyedék folyamatos feltöltése a pleisztocén korban zárult, és ennek eredménye a csallóközi pleisztocén hátság. Az óholocén korban a Duna már ezt a hátságot két oldalról körülfogta, és mindkét oldalon külön végezte a feltöltést. Ennek eredménye a pleisztocén hátságnál kissé alacsonyabb fekvésű óholocén üledék. Egyik a Cseles és Csiliz között, a másik az Ös-Csalló (Bélvata és Kürt közt a Beld-ér helyén folyhatott) és a Pályázó között alakult ki. Az Alsó-Csallóközben a Dudvág által végzett feltöltés szépen követhető a felszínalaktani térképeken. (Lásd a 7. ábrát.) Az elmondottakból következik, hogy a Hum-ér, amely a felsőcsallóközi hátságot csaknem teljes hosszában átszelte (lásd a 15. ábrát), a csallóközi Ös-Duna egyik legrégibb ágának maradéka volt. A Hum-ér tehát valamennyi ó- és középkori Duna-ágnál idősebb volt, és kialakulását még a pleisztocén korban kell keresnünk. A Csallóköz sziget kialakulása tehát két szakaszban zajlott le. Az első szakaszban a Duna a felsőpliocén korban kialakult ,Csalló-tavať vagy -süllyedőket a pleisztocén korban hatalmas hordalékkúppal osztotta ketté. A második szakaszban, azaz az óholocén korban a pleisztocén kori hordalékkúp mindkét oldalán külön-külön végezte a feltöltést, ahol szintén valamivel alacsonyabb hátságot alkotott. Ezzel világos magyarázatot nyer a Duna északi és déli kettős ágának jelensége. Megjegyezzük, hogy az óholocén üledék felszínét a mai Nagy- és Kis-Duna ártere metszi át. 101
