Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
nak nyugati oldalán tehát semmiképpen sem álllhatott az apátságnak adományozott birtok. A várat pedig az Anonymus által feljegyzett hagyomány szerint még a X. században a Katapán nemzetség őse, Alaptolma építtette. 15 5 Ez a vár a Vág-torkolat keleti oldalán állt a tulajdonképpeni Komárom faluval együtt. 15 6 Egyúttal azt is tudjuk igazolni, hogy az apátság komáromi vizahalászati joga egészen a XV. század végéig fennállt. 15 7 Az oklevelek tehát, úgy tűnik, ellentmondó adatokat tartalmaznak. Ezt a mai vízrajzi helyzet szempontjából feloldhatatlan ellentmondást igen egyszerűen megoldja az a tény, hogy a Duna a XI. században még mindig az ókori medrében, tehát Nemesócsa, Ekei és Aranyos falvaktól északra folyt. Következésképpen a Duna 1075-ben nem délen, mint ma, hanem az északi oldalon érte el Komárom területét. Ezért a Vág töve, a Wagetuin nem az ismert fekvésű komáromi várnál, a Vágduna és a Nagy-Duna mai összefolyásánál, hanem Nagygadócpuszta keleti oldalánál volt. Itt, vagyis a mai Apáli-sziget környékén az ókori Duna kénytelen volt délnek kanyarodni, mert a hirtelen megemelkedő térszint erre kényszerítette. 15 8 Ezért a Duna meg a Rába még 1075-ben is a komáromi vár alatt találkozott. Az első komáromi vár tehát nem a mai Kis- vagy Vágduna és a Nagy-Duna találkozási pontján, hanem a Gadóc-puszta keleti oldalán délnek forduló, a Rába torkolati pontján keletnek kényszerített 1075 előtti Duna bal partján, a Rába torkolatával szemben épült. A mai komáromi vár és város helyén Keszi és Szentandrás nevű falvak álltak, melyek csupán az 1268 utáni időkben olvadtak a várossá alakuló Komáromba. Ezeket a földrajzi viszonyokat a 8. ábrán mutatjuk be. Ezek után már csak azt kell megmagyarázni, mi volt az oka annak, hogy a Duna 1075 után elhagyta Nemesócsa—Ekei—Aranyos—Gadócpuszta felett Komárom felé haladó medrét, és miért találjuk ezt a Duna-szakaszt a XIII. században már Vének és Komárom közt a Rába ősi medrében. Ennek a feltűnő mederváltozásnak egészen természetes és egyszerű vízmechanikai és földtani okai voltak, melyekről alább bővebben szólunk. 15 9 Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy az 1075 előtti Duna gelléri, ekeli és aranyosi nagy kanyarulatai 1075 után a XII. század folyamán átszakadtak. Az átszakadások helyén különféle nagyságrendű új vízfolyások keletkeztek, amelyek a Duna Gellér—Gadóc-puszta közti ősi mederszakaszának a vizét a Rába ugyancsak ősi, Vének— Komárom közti szakaszába vezették át. Ezek közt a XII. századi átszakadások folytán keletkezett lefolyások közt kiemelkedő volt a Mély-ér meg a Szántó-ér. A Mély-ér két ágban szakadt a Rába ősi, Dunává átalakult medrébe. A nyugati ága Füss és Kolozsnéma közt, a keleti ága pedig Kolozsnémától keletre. A Szántó-ér pedig, amely Nemesócsa felett, Szántó déli határánál szakadt ki az 1075 előtti Dunából, Nagykeszi és Csallóközaranyos közt érte el a hajdani Rábát. Tekintettel arra, hogy a Duna Cseles nevű ága már az ókorban is a mai Vénekkel szemben fekvő Füss határában érte el a Rábát, a XII. századi nagy átszakadások következtében a Rába Vének—Komárom közti medrében a Duna vize jutott túlsúlyba. Ez indokolttá tette ennek 96
