Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Mihályi Molnár László: Fejfák a Nagykapos környéki temetőkben

„Magyar vitézeknek ő holt testeket Magyar módon szépen temették vala, Kópiákat fejekhez ástalk vala." (A Folklór Archívum, Bp. 1977 nyomán) Valószínűsíthető tehát, hogy ez volt a régebbi módja a magyarok temetkezésének, bár a hódító török hatása sem zárható ki, ugyanis e temetési rítus emlékei (kopjafa, illetve fejfa formájában) más elemeket mutatnak a hódoltság területén, mint a török iga alatt soha nem volt vidékeken. Diószegi Vilmos A pogány magyarok hitvilága című tanulmányában a sámánizmus elemeit ismertetve rokonnépeinknél és a magyar néphagyományban kitér a sámánfa (bálvány, sámánlétra, világfa) elemzésére. Ennek funkciója, hogy rajta a lélek (pl. a halottból vagy a révülő sámánból) az égbe száll, a Nap és a Hold birodalmába. Ez a Világfa helyi tárgyi szimbóluma, szent tárgy, amely az égi világgal való érintkezés eszköze. A sámánfa, sámánlétra létraszerű kiképzése (létrafokok bevésésével) mind rokonnépeinknél (a mai napig), mind ősi ábrázolásokon fennmaradt (piavar csonttégelyen). A szelkupoknál a sámán sátra előtt áll a sámánfa. A nyenyeceknél két bálványt is támasztanak hozzá, a sámánfa pedig rovátkolt oszlop. A j akutoknál a sámán fája a turu, ez szent fa, csúcsán kétfejű madárral. Ez a kétfejű madár későbbi ábrázolásokon két csúccsá stilizálódik. Sok sámánfára csak ráakasztják a madarat. (A kereszténység felvétele után a sámánok az ördög cimboráiként garabonciásokká, boszorkányokká stb. minősültek át, ezért a boszorkányokat agancsosan vagy tollazattal képzeli el a néphit — azzal, ami a sámánok fejdísze volt.) A sámánoszlop, sámánlétra megmaradása kapufélfák (kapubálvány), csűrbál ványok, nyársak (bokorkötések tartóoszlopai), kútgémek alakjában, tehát a ház környékén (vesd össze: sátor előtt!) véleményünk szerint elképzelhető, sőt a lábtól állított fa is az ősi sírjelölés becsempészése lehet a keresztény szertartásba. Nem zárható ki, hogy a fejfák ezeknek az elemeknek a továbbélését testesítik meg, bár a sámánfához fűződő jelfunkció már régen elhomályosult. A fejfák létrázata, csúcsképzése (tulipán, illetve kétfejű madár) és egyéb elemek más faragott oszlopokon (pl. az Ung mentén a tető nyársához madarat kötöttek) — mindez ősi eredetre utal. A szirénfalvi fejfákon a Nap és a Hold szimbóluma van jelen. Ugyanott az István-köszöntőt a regölés dallamával mondják. A szinyéri (Felső-Bodrogköz) betlehemes játék csörgős botja T alakú, rajta három csengő. A fejfán kívül két lábtól való fát is tesznek a sírhoz. A Bodrogközben és az Ung mentén a létra neve csakis lábtó. A sámánfák mellett más párhuzamok is kínálkoznak, pl. egy osztják antropomorf bálvány ugyanolyan „hurkázott" és hajlított, mint a szirénfalvi vagy veskóci fejfa. Bizonyos kettősség mindenütt jelen van. Lényegében talán a sámánfa és a hozzá támasztott két bálvány egybeolvadásáról beszélhetünk (funkcióvesztése következtében). 88