Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D. Varga László: Ung-vidéki szarufaragványok

hosszú horogszerű acélkaparóval, amelyet kocserhának is neveztek. 18. A választóvíz nem más, mint salétromsav, amellyel faragás után színezték a szarut. A salétromsav beleette magát a szaruba, s kioldotta belőle a zsírsavakat. E folyamat hatására enyhe sárga színt kapott a tárgy. Ezzel a módszerrel a mintákat vagy pedig az azok közti részt hangsúlyozták, emelték ki, attól függően, hogy a faragó melyiket tartotta fontosabbnak, 19. A kalapzsír a kalap belsejében lerakódott izzadság- és fagygyúréteg, amelyet a pásztor levakarás után színezésre használt, ha nem jutott hozzá salétromsavhoz (választóvízhez), mint pl. Lengyel János. 20. A sárgítás a választóvízzel való színezés. 21. Manga János: Magyar pásztorfaragások. Bp. 197122. Uo. 23. Uo. 24. Deák Geyza: Az ungvármegyei Tiszahát népi építkezése és művészete. In: Néprajzi Értesítő XI. Különlenyomat, Bp. 1910. • 25. A hold alakú véső negyedkörnek felelt meg, csipkézéses mintázásnál használta a faragó. (2. ábra) 26. Lásd a 3. ábrát. 27. A csipkézés félkörívű acélvésővel történt, amellyel 2—5 mm mély vágást lehetett bevésni a szaruba. Az ívek nagysága különböző lehet, attól függően, hogy a faragó milyen méretű vésővel dolgozik. Ezek váltakozó használatával különböző nagyságú csipkéket lehet a szarura felvinni. 28. A marás nem más, mint a már említett karcolás (10. jegyzet). Ezt a kifejezést is használták a faragók a karcalozás mellett. 29. A körkörös díszítés annyit jelentett, hogy az egyes mezőket egymástól elválasztó dupla vonalak, választógyűrűk közeit és külső vonalait csipkéző vésővel kidíszítették. 83