Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D. Varga László: Ung-vidéki szarufaragványok

mintáit a szaruba. Lengyel Miklós volnalvezetése még bátyáénál is kiforrottabb volt. Ezzel szemben Babincsák János vanalai „nehézkesebbnek" tűnnek, ám gyűrűzéses

1

G mintái figyelemre méltóak. Lengyel János a szaru belsejének tisztításánál sajátos módszert használt. Nem húrolXa

1

7 a szaru belsejét, hanem vizet öntött, majd kukoricát tett bele, s napokig rázogatta, öblítgette, míg tiszta nem lett a belseje. Lengyel Jánosnak feltehetőleg nem volt kapcsolata gyógyszerésszel, így nem jutott hozzá a választóvízhez,

13 amiért élete végéig bosszankodott. Ismerte ugyan ezt a színezési módszert, de sohasem alkalmazta. Megpróbálta mésszel „festeni" tárgyait, de ez nem vált be. Ezért szarufaragványait kalapzsírral

13 színezte de soha sem sárgított.

2

0 A két Lengyel fivér munkái kivitel tekintetében nagyon hasonlítanak egymásra, így a kívülálló apró különbségeiket nemigen veszi észre, esetleg talán abból, hogy Lengyel János minden általa faragott darabra névjegy helyett egy lepkét karcolt, Lengyel Miklós pedig egy akkoriban divatos forgópisztolyt. Motívum, ornamentika, kompozíció Bár a népi díszítőművészetnek csak az utóbbi két évszázadát ismerjük alaposabban, mégis megkíséreljük, hogy történelmi gyökereire is rámutassunk.

2

1 A népi díszítőművészet sok mindent megőrzött a reneszánsz elemeiből, motívumaiból és művészi alkotásmódjából. Itt elsősorban nem a XV. századi kezdődő korai alkotások hatásáról van szó, hanem sokkal inkább a XVI—XVII. századi ún. virágos reneszánszról, amely helyenként a XVIII. század elejére is átnyúlt.

2

2 Ennek tovább élő vetületeit a későbbiekben megtalálhatjuk épp a bemutatott faragó pásztorok munkáiban: csáknem minden esetben központi témaként a virágmotívumot véljük felfedezni ilyen vagy olyan formában, főként a tulipánt — akár stilizált formában, akár csupán egyes részleteiben. Ami a díszítő motívumokat illeti: míg Erdélyben a geometriai elemek uralkodók, a Dunántúlon, a Felföldön és a Tiszántúlon három, egymástól jól elkülöníthető stílus alakult ki.

2

3 Az utóbbi tájegység (ide tartoznak az általunk vizsgált faragó pásztorok is) tárgyain ritkán találkozunk ősi, geometriai elemeket tartalmazó vonásokkal. Inkább a virágornamentika és a naturális virágábrázolás van túlsúlyban. A gyűrűk és a karikák mint kiegészítő elemek, szegélyek találhatók a faragott tárgyakon, mellékmotívumként. A központi téma valamennyi esetben virágból ered, és a figurák szerepe is mellékes, térkitöltő. Míg a Nyugat-Magyarországon ma élő faragó pásztorokra a figurális motívumkincs jellemző, az Ung-vidéken inkább a növényi díszítőelemeket alkalmazták, így különböző réti virágokat, a liliomfélék több fajtáját (főleg a tulipánt), rózsát, „didikét" (búzavirág), tölgylevelet, illetve a későbbiek során (főleg Babincsák János alkotásaiban) néhány állatfigurát, vadászjelenetet. 79