Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában

retném érzékeltetni a Latorca folyó számtalan „kacskaringóját", ugyanis a megannyi zátony-, kijutó-, öböl-, kanyar-, hal- és dűlőnév egy-egy tanyanév is egyben. Feltételezem, hogy adataim nem teljesek és nem is pontosak, hiszen az évek során egyes adatközlőim emlékezete is megkopott. Míg a szirénfalvi Pásztor Lajos Záhonytól a nagykaposi Latorcahídig 77 halásztanyát sorolt fel, ezzel ellentétben a csicseri Tóth fivérek 23-at, a bési Nagy Sándor 20-at, a zétényi Molnár Imre pedig csak 13-at. Ez megközelítőleg annyit jelent, hogy Záhonytól Zétényig több mint 130 halásztanya volt, s neveik a mai napig fennmaradtak, legalábbis a halászdmasztáák tudatában. Halfajok Az adatközlőm által ismert halfajokat abban a sorrendben sorolom fel, amint azokat lejegyeztem: ezúttal eltekintek a latin terminológiától, csupán a helyileg ismert és nevezett formában mutatom be. Zárójelbe tettem a magyar szakirodalmi elnevezést, illetve az adatközlők megjegyzéseit. Szirénfalva: márna, törő (kelény), dévér, jaz (jász), szirota, paduc, süllő, poty ka (ponty), harcsa, tarkacsuka, mátyáscsuka, singér (sügér), tat, kárász, menyhal, orsóhal, kaszahal, amur („ez a fajta régen nem vót"), törpeharcsa („ez se vót régen"), angolna és a különböző keszegíajták. Csicser: a keszegek több fajtája: veresszárnyú, fehérszárnyú, dévérkeszeg, bagolyszemű keszeg; csobokfajták: jegescsobok, vizicsobok; a csukák fajtái: lapos tőkéscsuka, mátyáscsuka; pontyok: királyponty, tükörponty; orsóhal: angolna; menyhal, repülőamur, singér, tat (vargahalnak is hívják), kaszahal, kardhal. Bés: harcsa, potyka, csobok (kelény), csuka, süllő, kaszahal, márna, dévér, szirota, jaz, paduc, singér, kárász, menyhal, tőkéshál (orsóhal), amur („csak az utóbbi időben"), törpeharcsa („az utóbbi időben"), angolna („inem régen"). Zétény: harcsa, potyka, csuka, márna, kecsege, törő, dévér, csobok,' szirota, paduc, süllő, singér, tat, kárász, orsóhal, kaszahal, amur, törpeharcsa („nem régen"), angolna („nem régen"), veresszárnyú keszeg. A halászkeresztelő A hagyományok ápolása halászgenerációról -generációra szállt. A szokásoknak nem volt egyforma fontossága, küldetése egy-egy halászközösségen belül, de ilyen vagy olyan formán mégis jelen voltak a halászok életében. A kialakult hagyományt az utódok sem szegték meg, noha idővel inkább szórakoztató jelleget öltött. A szokás íratlan törvényeinek megszegése azonban vétségnek számított. Csicserben nem emlékeztek régebbről sem olyan hagyományra, 68