Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában
a hosszú husángot, amelynek kötővégére ráhurkolja a horogín kötő végét. 1 7 Az említett horgászati módokon kívül pl. a iszirénfalviaknak lett volna lehetőségük „eltanulni a horgászfogásokat". Minden éven legalább egyszer „legyöttek a szegedi halászok horgászni a Latorcára" — emlékeznek az adatközlők. „Keresztülhúzták a Latorcán a zsinórt, amelyiken horgok vótak különböző csalétkekkel, oszt úgy halásztak fenekesre." Ennek hatása feltehetőleg mégis fennmaradt a vidéken, ugyanis Bésben és Csicserben ismerték az effajta horgászatot. A csicseriek erre így emlékeznek vissza: „Egy kötelet keresztülhúztunk a vizén, erre horgokat aíkasztgattunk, a horgokra pedig csaléteknek csikót, állott húst, kishalat vagy más egyebet tettünk." A kötél végére pergő t (csengőt) erősítettek, hogy „figyelmeztesse a halászt, ha húzás van". Az effajta horgos halászatot a bésiak is gyakorolták, és átalkötő horgászatnak nevezték. A két partba karót vertek, vagy pedig egy kiválasztott part menti fához kötötték a kötelet, erre zsinórokat erősítettek kb. fél méterre egymástól, végükön horoggal, csaléteknek csíkot, döglött kiscsirkét, kiskacsát, kis halat, földigilisztát tettek. Csíkászat A Bodrogközről, illetve az Ung mentéről szóló szakirodalom gyakran emlegeti a vidéket úgy, mint a csíkászat közismert területét, amit a táj egykori mocsaras, lápos jellege magyaráz. Ezzel szemben, noha adatközlőim szívesen emlékeztek a csíkhús finom ízére (amelyet nemcsak böjtkor, lhaném ha alkalmuk adódott, máskor is szívesen fogyasztottak „káposztás paszulylevesbe") különösebb figyelmet nem szenteltek a csíkfogásnak, ami feltehetően az elégséges halzsákmánnyal magyarázható. ínyencfalatkónt viszont szívesen elfogyasztották. A csíkot csíkkassal fogták, amely vesszőből készült, kúp alakú, a varsához hasonló fogóeszköz. Ezt víz alá merítették, és időnként elmentek „megnézni", azaz kiszedni a csíkot. Télen léket vágtak, és abba helyezték a csíkkast, amelynek szájába sást tettek, hogy be ne fagyjon a bejárati nyílása. A csíkkas kétversikes (Z.) volt. Orvhalászat A mérgező halászat etnográfiai jelentőségét nem a mérgezés ismeretének puszta ténye, hanem a helyi drogok halméregként való felhasználása adja meg. A boltból (patikából) vásárolt — a valószínűleg kereskedelmi úton Indiából, Indonéziából Európába került Anamirta coculus magvaival azonosítható — mérges bogyók használatának kizárólagossága a mérgező halászat újkori elterjedésére utalhat. 1 8 A négy szóban forgó községben két orvhalászati módot ismernek. Az első a masz66
