Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában

A hajtás a vízfolyással megegyező irányban történik, a száko­sok mögött. A jégről halászatnál a zsákmány nagysága változó volt, de „egy mázsáig mindig fogtak". A hajtóhalászathoz tartozik a tükörhálóval való, vagy ahogy Csicserben nevezték, a tompinghálós halászat is. Alapjában nincs különbség ezek szerkezeti felépítésében, csupán a tapasztalat adta eltérés mutatkozik. A szirénfalviak és bésiek tükörhálója annyiban különbözött a csicseriekétől és zétényiekétől, hogy az előbbi kétsoros, az utóbbi háromsoros volt. A kétsoros tükörháló esetében elöl (a vízfolyással megegyező irányban) volt a nagy szemű háló, amelynek szemei a 20 cm 2­1 is meghaladták olykor, mögötte pedig a kisszemű háló, amelynek 5x5 cm-es szemei voltak kadrátban (átellenben). A két hálót az­tán egymáshoz rögzítették. A tükörháló elve az, hogy a halak moz­gás közben a nagyszemű háló nyílásain akartak átjutni. Ez sike­rült is, viszont a nagyszemű háló mögötti kisszemű hálón már nem, így akadtak fenn úszóiknál, Ikopoltyúiknál fogva a halak, és vergődés .közben bebogozták magukat a hálóba. A tükörháló hossza változó volt, általában 25-30 m között moz­gott. A hálót a part mindkét oldalán karókkal rögzítették, miután kihúzták, vagy pedig valamelyik part menti, közeli fához erősí­tették, hogy a rögzítés biztosabb legyen. Utána „felmentek" 200­300 métert, és ladikból hajtották a halakat a háló irányába. Az ott ladikban várakozó társaik vagy egyenesen kiszedték a torlódó halakat, vagy pedig bevárták a hajtókat, és fokozatosan szedték be a hálót a halakkal együtt a ladikba. EhJhez a halászathoz 8-10 emberre volt szükség. A tükörháló­val állóvizén halásztak, .mivel a folyón „ekkora hálót a víz elvitt vóna". A tükörháló felső inán úszók (pedzők), az alsó inán pedig vas­nehezékek (csavarok stb.) voltak. A csicseri adatközlők szerint a szirénfalvi és bési halászok hasz­nálta háló az igazi tükörháló, az övék ellenben tompingháló, mi­vel ez már háromsoros, míg amazoké „csak kétsoros". Emelőhalászat A legismertebb emelőháló (amelynek használata, főleg az orvha­lászok körében, ma is dívik a vidéken), a tesziveszi vagy rövidebb nevén a teszi. A teszi felépítése ugyanolyan, mint a szégyén hasz­nált emelőhálóé vagy a téli halászathoz használt vasas száké, illetve nyári száké, néhány apró módosítással. Méretei amazokénál arány­lag nagyobbak. Általános a 2x2 m-es méret. Ezzel a halászszerszámmal áradások idején próbálkoztak, amikor a hal „mozgása lelassul", és a parthoz húzódik. Adatközlőim ennek a szerszámnak a használatát „nem tartották nagy becsben", mivel az a halászatnak eléggé unalmas formája. 63

Next

/
Thumbnails
Contents