Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában

gazda, akinek földjét, rétjét víz árasztotta el. Az árvíz után visszamaradt pocsolyák bővítették a tehetőségeket az alkalmi, kosaras halászattal, amelyet leginkább asszonyok, illetve gyerekek műveltek. A szirénfalviak ezenkívül a falu alatt folyó, ma már sekély vizű Szirénben is próbálkoztak (ez a Latorcából kiszakadó, majd abba visszafolyó mellékág), amely csendes voltánál fogva alkalmas volt pl. tapogatós, emelős vagy kisebb szákos halászatra. Bérleti viszonyok A halászati joggal kapcsolatban megemlíthetjük az 1888. évi halászati törvényeket, amelyek a halászati társulatok alakítását és a víz kötelező bérbeadását egységesítő rendelkezéseket

3 tartalmaztak. Adatközlőim ezekről nem hallottak. A gyakorlatban a halászni kívánó egyén vagy csapat közvetlenül egy-egy folyószakasz tulajdonosával (vagy bérlőjével) egyezett meg/

1 Ez a gyakorlat az általunk vizsgált időszakban is érvényben volt még (az 1920-as évekig). Ez annyit jelentett, hogy pl. a szirénfalviak a faluban élő Berger főbérlőtől vették bérletbe a Latorca határukban folyó szakaszát. Berger bizonyos összeg ellenében évente felújította vízhasználati jogát Záhony község bírájával. A csapatba társult halászok eszerint mint albérlők szerepeltek. Ez azt is jelentette,, hogy a halászatra albérletbe adott szakaszon kifogott halzsákmány egyharmada a halászokat, kétharmada pedig a főbérlőt illette. Berger azonban a halászoknak járó harmadot is megvásárolta a halászoktól (pl. kilóját 7 koronáért, s aztán 21 koronáért adta el az ungvári piacon). Ha a halász maga is halra akart szert tenni, hozzájuthatott oly módon, hogy „sutyiban" kimerészkedett a vízre (esetleg éjjel), s úgy fogott. A halászat iránti érdeklődés jóval nagyobb volt, semhogy egy halászcsapaton belül ki tudták volna elégíteni az igényeket, ezért két csapat aiakult a községben 12-12 taggal. Ehhez a létszámhoz ugyanannyi hajtóra, illetve baZídsra volt szükség, ha a jégről halászatot űzték. Ez a halászati forma a legkedveltebb és egyben a legelterjedtebb volt Szirénfalván, főleg azért, mert télen több volt a szabad idő. A csicseriek a halászati jogot a leleszi prépostságtól válthatták ki. A prépostság tulajdonát képezte a Latorca azon szakasza, amely a csicseri határon folyt keresztül. A prépostság a bérbeadás ellenében kötelezte a bérlőt, hogy a halzsákmány felét adja át a prépostság „bizományosának", aki minden csoportos halászatnál jelen volt. A halászok megtarthatták a maguk számára a kifogott halat, ha a prépostság nem tartott rá igényt. Ennek ellenében viszont „bizonyos napokat" le kellett dolgozniuk a prépostság birtokán. Ha történetesen nem volt a halásznak sem szüksége a halra, akkor eladta a kereskedőnek (a „zsidónak"), aki az ungvári kór55