Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

Kétéltűek A kétéltűek fajainak száma már korántsem olyan gazdag, mint pl. a halaké. Szaporodásuk ugyan a vízhez van kötve, de gyakran találkozunk velük a szárazföldön is. Aránylag kevéssé ismertek a gőték (Triturus sp.), melyek közül leginkább .a közönséges gőte (Triturus vulgaris) és a tarajos gőte (T. eristatus §) szokott előfordulni. A sokféle béka közül említésre méltó a vöröshasú unka (Bombina bombina), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a zöld varangy (Bufo viridis §), a közönséges varangy (B. bufo §), a zöld levelibéka (Hyla arborea §), az igen elterjedt kecskebéka (Rana esculenta) és a kacagó vagy más néven tavi béka (Rana ridibunda). Hüllők A hüllők nem tartoznak a kedvelt állatok közé, s általában rossz a hírük. A valóságban, egy-két kivételt nem számítva, az ember számára inkább hasznosak, és teljességgel ártalmatlanok, mivel vidékünkön viperák nem élnek. A hüllők közül a legérdekesebb a mocsári teknős (Emys orbicularis §), és ez egyúttal vidékünk különlegessége is, mert már jóformán csak itt él nagyobb tömegben. A közhittel (és sok írásos forrással) ellentétben, nemcsak a Bodrogszerdahely melletti Talyba mocsárban él — ahol törvényes védelmét biztosították (de a szennyvíz beáramlásának meggátolását már nem)—, hanem jóval elterjedtebb. Az 1960 és 1980 közötti megfigyelések szerint elterjedt az egész Bodrogközben (Nagytárkány, Kistárkány és Ágcsernő kivételével), az Ung-vidéken Abara, Bés és Szirénfalva táján bukkant fel, bár valószínű, hogy él Nagykapos és Csicser környékén is. A Bodrog jobb partján Zemplén és Ladmóc határában figyelték meg. A gyíkok közül igen elterjedt a fürge gyík (Lacerta agilis §), amellyel csaknem mindenütt találkozhatunk. Jóval ritkább viszont a pompás színű hímjéről közismert zöld gyík (Lacerta viridis §). A Tarbuckán és a Csipkésen elég sok példányukat láttam, és általában olyan „szelídek", hogy némelyik példányt 10-15 centiméterről is le tudtam fényképezni. Ugyanitt és a ladmóci mészköveken észlelték az utóbbi években az egyetlen scinkféle gyík — az igen ritka magyar (pannon) gyík (Ablepharus kitaibeli fitzingeri §) előfordulását. A nagykövesdi vár romjain szép napokon tömegesen láthatjuk futkározni a talán legmozgékonyabb gyíkunkat — a fali gyíkot (Lacerta muralis §). A Bozó-erdő mocsaras részeiben él egy jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum), az elevenszülő (hegyi) gyík síksági alfaja (Lacerta vivipara pannonica §). A legutóbbi kutatások szerint a Bodrogköz homokjain előfordul a rendkívül ritka homoki gyík (Lacerta taurica §). Ennek előfordulását Csehszlovákiában még nem észlelték, fő élettere a Balkán-félsziget. A kígyófajok közül kettő él a Bodrog és a Latorca vidékén. Legelterjedtebb a közönséges vízisikló (Natrix natrix). A Latorca 41