Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

kései szegfű (Dianthus serotinus §), homoki zsurló (Hyppochaete ramosissima), évelő len {Linum perenne), homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium) és a poloskamag (Corispermum leptopterum). A Helmeci-dombság egyes részein is előfordulnak homokos területek. A felsorolt jellemző és közönséges növényeken kívül még a következők tenyésznek ezeken a területeken: buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata §), szikár habszegfű (Silene otites), magyar cickafark (Aehillea pannonica), homoki aszúszegfű (Petrorhagia proliiéra), és itt él legnagyobb tömegben a két legritkább pannon endemikus növény: a magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica §) és a Zimmermann-kökörcsin (P. zimmermannii §). Ugyanitt tömeges a selymes boglárka (Ranunculus illyricus). Hasonló, de lényegesen szegényesebb a többi bodrogközi és Ung-vidéki homokdomb növényvilága. Buglyos fátyolvirágot (Gypsophila paniculata §) nagyobb tömegben még Lelesz közelében láttam, és a magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica §) előfordulását régebben Bés környékén is megfigyelték. A vulkáni dombok sziklás területeinek növényzete A vulkáni dombokon akadnak olyan területek is, amelyeken a talaj csak igen vékony rétegben tudott kialakulni, és nagyon sok helyen a kőzetek a felszínen vannak, kiálló sziklatömbök vagy sziklapadok formájában. Mivel ezek a talajok vékonyak, kevés vizet tudnak tárolni, viszont, különösen a déli és délnyugati fekvésű lejtőkön, nagyon felmelegednek. Az ilyen helyeken melegés szárazságtűrő (xeroterm) növényzet alakult ki. Ahol a földet nem hasznosítják szántónak vagy szőlőskertnek, ott rendszerint füves-bokros térségeket találunk. Jellemző képviselője az ilyen növényzetnek a királyhelmeci Nagyhegy. A szőlők fölötti területen néhány fát is találunk, rendszerint csert (Quercus cerris), kocsánytalan tölgyet (Quercus petraea) és az elpusztult szőlők helyén elvadult gyümölcsfákat. A Nagyhegy dendrológiai érdekessége a hibrid vadmeggy (Cerasus x eminens). A cserjék szétszórtan vagy néhány sávban tenyésznek. Gyakori a cseregalagonya (Crataegus laevigata), a gyepűrózsa (Rosa canina), a veresgyűrű som (Swida sanguinea), a fagyai (Ligustrum vulgare), a varjútövis benge (Rhamnus catharticus) és a feketegyűrű juhar (Acer tataricum). A félcserjéket leginkább a parlagi rózsa (Rosa gallica) és a selymes zanót (Chamaecytisus ratisbonensis) képviseli. A füves térségeken sovány csenkesz (Festuca pseudodalmatiea), vékony csenkesz (F. valesiaca) és barázdált csenkesz (F. rupicola) tenyészik nagy tömegben. Tavasszal a domboldalt sűrűn borítja a homoki pimpó (Potentilla arenaria) és a szarvas pitypang (Taraxacum laevigatum). Nagyon szép a borzas peremizs (Inula hŕrta), a fűzlevelű peremizs (I. salicina), a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a különféle herék (bérci here — Trifolium alpestre, pirosló here — T. rubens, fehér here — T. repens stb.) és a me33