Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

csalán (Urtica kioviensis), nagy csalán (Urtica dioica), fekete na­dálytő (Symphytum officinale), ebszőlő csucsor (Solanum dulca­mara), .bókoló farkasfog (Bidens cernuus), mocsári pajzsikia (The­lypteris thelipteroides), sárga nőszirom (Iris pseudacorus), szélesle­velű gyékény (Typha latifolia), békaliliom (Hottonia palustris), taréjos pajzsilka (Dryopteris cristata), nyúlánk sás (Carex elata) és flóránk egyik óriása, a három méternél magasabbra is meg­növő mocsári csorbóka (Sonchus palustris). A Ticce nyugati ré­szén több a nyílt vízfelület. Ott a már felsorolt vízinövények nő­nek, olykor igen nagy tömegben. PL Szinyértől északra egy ka­nyarulatban igen sok fehér tündérrózsát (Nymphaea alba §) és ikfb. 300 méter hosszú, 50 méter széles összefüggő keserű vidrafű állományt (Menyanthes trifoliata §) láttam. Ez annál is megle­pőbb, mivel ezt az amúgy is ritka növényt az utóbbi évek lecsa­polásai után már a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti vidékün­kön. Az önálló mocsarak közül jelentős a vékei Nagy-tó növényzete. Maga a mocsár már jelentősen feltöltődött szerves anyaggal, és szabad vízfelület csak a déli szélein van. A tó közepét egy nagy kiterjedésű úszó tőzeglápsziget foglalja el. Az északi, sekélyebb rész sűrűn benőtt náddal (Phragmites vulgaris) és keskenylevelű gyékénnyel (Typha angustifolia). A szabad vízfelületeken legin­kább kolokán (Stratiotes aloides §) és közönséges rence (Utricu­laria vulgaris) nő. A vízfelszínt sűrűn fedi a rucaöröm (Salvinia natans), a máj moha (Riccia fluitans) és a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae). Ez alatt él — egész Csehszlovákiában, de az Al­földön is csak itt — egy igen ritka húsevő vízinövényke, az ald­rovanda (Aldrovanda vesiculosa), amely táplálékának nitrogén­szükségletét (a rencékhez hasonlóan) apró vízi élőlények testfe­hérjéivel fedezi. Levelei csapdákká alakultak, és ha a gyanútlan víziállatka a csapdaleveleket véletlenül megérinti, akkor azok 0,2 másodperc alatt záródnak. A foglyul ejtett állatkát az emésztőr nedvek gyorsan megölik, és néhány óra vagy nap múlva, amikor a kis csapda kinyílik, már csak az üres kitinváz hullik ki a le­velek közül. A tó közepén elhelyezkedő úszó tőzeglápszigetet sű­rűn benőtte a rekettyefűz (Salix cinerea). Ennek tisztásain nő egy igen ritka orchideaféle — a hagymaburok (Liparis loeselii). A mo­csár további növényei közül megemlítem a békaliliomot (Hottonia palustris), a hólyagos sást (Carex vesicaria), a mocsári csillaghúrt (Stellaria palustris) és a nádi boglárkát (Ranunculus lingua). Bodrogköz talán legismertebb mocsara a Szerdahely melletti Talyba. Ennek egykor igen gazdag volt a növényvilága, de mivel közel van a vasútállomáshoz és sok ipari létesítményhez (panel­gyár, gabonatároló stb.), a vízbe kerülő szennyeződések az állo­mányt jócskán megtizedelték. A tó jellemző növénye a keskeny­levelű gyékény (Typha angustifolia) és a nád (Phragmites vulga­ris). Gyakori a békalencse (Leírnia minor), a rucaöröm (Salvinia natans), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), a béka­tutaj (Hydrocharis morsus-ranae) és a sások (Carex vulpina, 24

Next

/
Thumbnails
Contents