Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

melegedés követte, logikus, hogy ezek a fajok délről származtak hozzánk. Ezért beszélünk arról, hogy a Bodrog és a Latorca vidéke (a Kelet-szlovákiai-síkság is) a pannóniai flóratartomány egyik vidékéhez tartozik, mivel a miénkkel rokon növényvilágot csak tőlünk délre, az Alföld többi részén találunk. Több olyan növény is akad, amelyek elterjedésének északi határa a tárgyalt területen van (már az Alföldet tekintve)- Ilyenek pl. a magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica §), a Zimmermann-kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii §), a magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica), a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis), a debreceni édes torma (Armoracia macrocarpa), a kopaszodó szegfű (Dianthus glabriusculus), a mételyfű (Marsilea quadrifolia) és még sok más növény. Viszont nem találunk — valószínűleg — egyetlen olyan növényt sem, amelynek nálunk volna előfordulása déli határa. Arról, miként zajlott le a terület jelenlegi növényzetének kialakulása, nincsenek ugyan teljesen pontos adataink, mégis sokat tudunk már arról, hogy bizonyos korszakokban milyen volt az időjárás, és hogy milyen növények voltak a leggyakoribbak. Az időjárásra csak pl. a fák évgyűrűiből és a talaj vizsgálatából stb. következtethetünk, a növények gyakoriságának megállapítására megbízható módszer áll rendelkezésünkre. A dagadó tőzeglápok sok ezer éven keresztül is nőhetnek, és alsóbb rétegeikben konzerválhatják az egykori idők lebegő porát. Mivel ez virágport is tartalmaz, és a virágpor viaszos váza jól megőrződik az elhalt tőzegben, következtetni tudunk az akkor gyakori növényekre. Mivel hasonló vizsgálatot vidékünkön is végeztek, adatok állnak rendelkezésünkre a jégkorszak utáni fejlődésről. A jégkorszakot követő időszakban (szubarktikus vagy ősi driász kor — 13 000 éve) az Alföld egész északkeleti területét ritkás fenyvesek és szilerdők borították. Az akkori középhőmérséklet még jócskán elmaradt (7—8°C) a maitól. Igen sok a mocsár is, ritkás füzesekkel. Az egész növényzet tajga jellegű. Az alleröd (későglaciális — 11 800—10 700 éve) már a jelentős felmelegedés korszaka volt. Az évi középhőmérséklet már csak 4—5 Celsius-fokkal marad el ja jelenlegitől. Visszaszorulnak az erdelfenyők, és helyükbe az elegyes, fenyves-nyírfások lépnek. Még igen elterjedtek a nedves helyek és a mocsarak, és megkezdődik ezek betelepülése növényzettel, illetve szerves anyaggal való feltöltődése. A nem fás növények közül gyakori az üröm, a magas sások és a nád. A korai szubarktikus korban (10 700—10 000 éve) újból átmeneti lehűlés következik. Az elegyes nyírfás-fenyveseket a tiszta nyírfások váltják fel. Igen elterjedt már a mocsári növényzet, és a mocsarak talaja is sok szerves anyagot tartalmaz. Tulajdonképpen csak a preborealis kortól (10 000 éve) számíthatjuk igazán a jégkorszak hatásának megszűnését. A középhőmérséklet ismét két-öt C-fokkal emelkedik. Ettől a korszaktól számítjuk vidékünk erdősödésének kezdetét. Megjelenik a tölgy, és 19