Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

halastó és egypár csatornaszakasz, minthogy a csatornahálózat java része a holtágakra és más mocsarakra támaszkodik. Az állóvizek közül legjelentősebbek a holtágak és a lecsatolt folyószakaszok. A holtágak közül legnagyobb kiterjedésű a Bodrogköz északi részén végighúzódó Ticce hálózata. A Ticce tulajdonképpen a Tisza régebbi medre. A Tisza a legutóbbi jégkorszak végéig (kb. 11 000 éve) a mai Ticce medrében folyt, és Radtól nyugatra egyesült a Latorcával. Később (tektonikai süllyedések következtében) folyásának iránya hirtelen megváltozott, és így a régi meder holtággá alakult. A Ticce néhány száz éve még hajózható volt, és a feljegyzések szerint a sót szállító hajósak szívesebben használták ezt a vízi utat, mint a sebes sodrú és örvényes Tiszát. A mai Ticce már dús növényzettel borított, erősen feltöltődött holtág szövevény, amelyet az országutak és a gátak néhol már szakaszokra tagoltak. Keleti része (Battyántól Bolyig) már erősen elmocsarasodott, csak a nyugati szakaszon (Bolytól Radig) találunk nagyobb szabad vízfelületeket. Az említett vízrendezések óta a Ticce nem kap közvetlen vízutánpótlást a folyókból, így a sekélyesedési folyamat meggyorsult- A Ticcéhez hasonló keletkezésű a Karcsa. Keleti részei már csaknem mindenütt feltöltődtek. Csupán néhány elszigetelt mocsár maradt belőle Bély, Kisdobra és Királyhelmec határában. Őröstől nyugatra azonban meglepően széles, mély és bővizű, mélyebb, mint a Ticce alsó szakasza. Ezt is használták hajózásra a múlt századokban. Jóval kisebb kiterjedésű, de jelentős a Holt-Bodrog Szomotortól nyugatra. A Bodrogközben van még néhány mocsár, amelyek keletkezése nem vezethető közvetlenül vissza a Ticcére vagy a Karcsára. Ezek javarészt eolikus eredetűek, azaz a homokbuckákkal körülzárt mélyedésekben keletkeztek. Ilyenek például -a Talyba, a Keresztúrpuszta és az Apáti-homok mocsorai, a Helmeci-dombságban fekvő Nagyibolyás, Kisibolyás és sok más mocsár. Az Ung-vidék vízhálózata valamivel gyérebb, de itt is van három, régi folyómederből kialakult holtág. Közvetlenül Nagykapos fölött húzódik az Ortó. Ez a Karcsához hasonló bővizű, mély és sok szabad vízfelülettel rendelkező holtág, de az alsó szakaszai már elsekélyesedtek. Az Ortó összefolyik az Udacesal. Az Udacs még ebben a században is kis folyó volt, ma már elmocsarasodott, mesterségesen kialakított torkolatszakasza az ung-vidéki csatornarendszer vízlevezetője. A Labore egykori torkolata, az Ö-Laborc is eléggé mély, és sok a szabad vízfelülete. Nyugati része viszont már jelentősen feltöltődött, és szakaszokra szabdalt. A Bodrog jobb partján csak egy jelentősebb holtág van, Zempléntől északra. Ez hasonló a Holt-Bodroghoz. Az élővilág szempontjából igen jelentősek az árterekben kialakított lecsatolt folyószakaszok, mivel ezek életlehetőséget nyújtanak sok olyan növénynek és állatnak, amelyeket máshol (pl. a vízrendezések miatt) a kipusztulás veszélye fenyeget. A lecsatolt folyószakaszok (a volt kanyarulatok) egyik végükkel a folyókhoz kapcsolódnak, így vízutánpótlásuk és vízcseréjük biztosítva van. 12