Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák

sal, általában 4—4, néha több játékossal. Kiszámolással vagy pénzfeldobással döntötték el, melyik csapat lesz az ütő, tehát jent, és melyik lent. A lenti csapat a csűrök elütési helyénél hagyott egy játkost, az adogatót. A többiek 25—30 m távolságra felálltak. A csürközés I. változata: Az adogatót kivéve minden játékos kezében görbe végű bunkósbot van. A kezdő csapat első játékosa erős suhintással elüti a csürköt, hogy minél távolabb repüljön. A lenti csapat játékosai botjukkal igyekeznek eltalálni a feléjük repülő csürköt úgy, hogy legalább érintsék azt. A fenti csapat mindaddig ütésben van, amíg az ellenfélnek nem sikerül eltalálnia a repülő fadarabot. (Nagyszelmenc, Szirénfalva) II. változat: Az ütő kissé távolabbról suhintja meg a csürköt úgy, hogy az ütés pillanatában elengedi a botot, tehát az is elrepül. Ekkor a lentiek igyekeznek a csürköt minél előbb visszadobni az adogatónak, aki azt az ütőhely melletti lyukba teszi. Ezzel egy időben azonban az ütő is szalad a botjáért. Ha előbb ér vissza a bottal az ütőhelyre, mint a csűrök a lyukba, akkor ismét ő üt. Ha nem, kiáll a játékból, tehát csapata egy játékost veszít. Van azonban olyan lehetőség is, hogy ha az ütő legalább 2 m távolságra megközelíti visszahozott botjával az ütőhelyet abban a pillanatban, mikor az adogató beteszi a csürköt a lyukba, akkor az ütőnek hirtelen meg kell állnia. Ekkor az adogató igyekszik elköpni odáig, ahol az ütő áll. Ha ez sikerül neki, az ütő veszít, ha nem, még egyszer üthet. A másik lehetőség az, hogy ha a lentieknek sikerül kézzel elkapniuk a repülő csürköt, akkor helyet cserélnek a fentiekkel. (Nagykapos) Egyébként a csürközés eléggé veszélyes játék volt, a repülő csűrök és a bot olykor sérüléseket okozott. Bige, bigézés: 30—40 cm hosszú, csukló vastagságú fahengerdarab volt a bige, közepe lényegesen vastagabb volt, mint a két vége. Sima földre vagy deszkára helyezték. Karóval, bunkósbottal a bige egyik végére suhintottak, hogy elrepüljön a kijelölt métáig. Volt olyan variánsa is, amelyben a bige egyik vége kúp alakú, másik pedig henger alakú volt. Ezt olyan deszkalapra helyezték, amelynek egyik vége egy kisebb gödör fölé nyúlott. Körébe méteres átmérőjű kört húztak. Az ütő a deszka gödör fölötti végére csapott, hogy a bige függőlegesen felfelé szálljon, s visszaessen a körbe. Ha így történt, nyert, ha nem, veszített. A bige a harmincas években már kiveszőfélben levő játék volt. (Budaháza, Csicser, Dobóruszka, Kelecsény) A harmincas évek elején már domináns szerepet játszottak a különböző labdajátékok. Ám a labdát, laptát, kótyá

t (kótyázás céljából) még mindig egyedül készítették. Készítéséhez tehén- vagy lószőrt használtak. Az előbbi alkalmasabb volt, mert jobban ta107