Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

terül el a Tarbucka dombcsoportja. Ennek központi csúcsa a Bodrogköz legmagasabb pontja — 277 m. Északi, zömökebb mellékcsúcsával, a Szentivánnal (273 m) keskeny nyereg köti össze. A központi csúcsot mély árok választja el a Csipkés-dombtól (210 m), amely tőle északkeletre fekszik. Közvetlenül Nagykövesd mellett van a Gólya-hegy (179 m). Az eddig felsorolt magaslatokat általában csak gyepnövényzet borítja, az északi részeken akácosok, az alsóbb szakaszokon szőlők vannak. A Tarbuckától északkeletre van a Szomotori-domb. Ez a legkisebb vulkáni alakulat ezen a tájon. Magassága mindössze 151 m. Felszíne legelő és szőlő. Bodrogköz legnagyobb kiterjedésű dombos vidéke a Helmecidombság. Legmagasabb pontja a Nagyhegy (264 m) csúcsa. Az erdős Kishegy (222 m) közvetlenül Királyhelimec ifölött magasodik. A Nagyhegy felszíne javarészt füves-bokros puszta, csak az alsóbb lejtőkön vannak szőlők, amelyeket keskeny bokorsávok választanak el a füves térségektől. Hasonló felszínű a dombság nyugati részén levő és Bodrogszentes fölé magasodó Lingó (160 m) és a Pilis (159 m). Ezek felszínét azonban már javarészt lepusztította a kőbánya. A Lingó nyugati része egyébként a Bodrogköz egyetlen sziklacsoportja. A sziklák merészen emelkednek ki a síktágból, magasságuk 3-4 m, és kb. 60-70 m magasan tornyosulnak a község fölé. A Helmeci-dombság Nagyhegy és Pilis közötti része főképpen szántóföld, szőlőskert, esetleg legelő. Nagyobb kiterjedésű erdő, az Erős csak az északi részen levő Fekete-hegyen (159 m) van. Kisebb erdőfoltok akadnak még a dombság déli részén, ahol ezeken kívül a homokdombokon nagy kiterjedésű füves térségek vannak. Bodrogköz igen gazdag homokdombokban. Ezek a képződmények átlagosan 5—10, de néhol 15 méterre is kiemelkednek a síkságból. Legtöbbet a Tarbucka és a Helmeci-dombság között, valamint a Bodrogköz északi részén találunk. Felszínük már részben szántóföld, vagy telepített akácerdők borítják őket. A Bodrogköz sík területeinek átlagos tengerszint fölötti magassága 98—105 méter. A Bodrogszögtől délnyugatra van Csehszlovákia legalacsonyabban fekvő földrajzi pontja: a Bodrog folyó határszakasza (94 méter). Felszíni tagolódás tekintetében legegyhangúbb az Ung-vidék. Felszíne jóformán egyenes, a sík területek átlagos tengerszint fölötti magassága 98—100 méter. Ezen a vidéken csak néhány kiemelkedőbb felszíni képződményt láthatunk. Legmarkánsabb a Kapositábla (113 m), amelyen Nagykapos is fekszik. Ez egyben az Ungvidék legmagasabb része. Dél felé hirtelen, északnak, keletnek és nyugatnak csak fokozatosan lejt. Hasonló domborzati alakulat a Vajáni-tábla. Magassága 110 méter. Gyérebben bár, de az Ungvidéken is vannak homokdombok (népi nevükön molyvák). Legtöbbet Nagyráska és Bés határában találunk. Az Ung-vidék egész területére — kivéve a folyók hullámterét és az erdőket — jellemző, hogy a talaj csaknem mindenütt intenzíven művelt, tehát sok 10